Félelem és reszketésch

- nem Las Vegasban. Pesten:)

Egyrészt bíztam benne, hogy nem keresnek többet - ugyanakkor persze nagyon mérges lettem volna, ha nem teszik.Tegnap este fél tízkor érkezett a levél, hogy április harmadikán vagy negyedikén kezdünk?
Hát, jaj. Sok háttal az elején. Alig bírtam elaludni, úgy "felidegesített" a dolog.
Most is gyomorideggel ülök itt. Főleg, miután szépen megbeszéltem magammal milyen választ írok, elküldöm - és ha megint Mailer Daemon ír vissza (bár rendkívül szimpatikus, mert mindig azonnal válaszol az elküldött leveleimre) akkor megnyugvás van, és befejeztem a tárgyalást velük.
Így, szépen bepötyögtem mikor tudok kezdeni, és ha ez megfelel várom a munkaszerződést, majd sűrű mantrázás közepette (om mani padme hum - lásd szabadfordításom, jaj csak legyen tele a postafiókja) a küldés gombra irányítottam - a kurzort. Persze, elment....
Persze, tudom, én "akartam", és ha nem vágnék bele még az sem derülne ki hogy nem volt a legjobb ötlet, de akkor is féééééééééééleeeeeek.Mert szépen azt is kiszámoltam, hogy ezzel a két hét amit végül "csúsztattak" velem, pont egy két hetes próbaidő... És azért a legrosszabbra készülve, mi van ha általában két hétre vesznek fel egy negyedik embert, és ezt folyamatosan eljátszák? Ugyanakkor az is benne lehet a pakliban, hogy tök jól sül el a dolog. Ha szabad kérni inkább ez utóbbi mellett döntenék:):)
Tehát, levél elment, most várom az "ítélet napját". Hhahahahha.

A jelenlegi úticél idejomesszireszol

Drukkoljatok. Vagy ne. Vagynemistudom:)

p&p
A

Alakításch

Visszatértem...
Egyelőre viszont csak írok, nem hirdetem az igét:)

Szóval most kedden volt az utolsó munkanapom, pontosabban a kilépésem napja. Pár könnycseppet elmorzsoltam búcsúzáskor - magam is meglepődtem - aztán gyorsan haza majd irány a fogorvos.
Persze ez sem volt egyszerű menet*, mert a múlthetet itthon töltöttem, végtelen unalmamban illetve hogy feldobjam a napomat két tételsor kidolgozása közben - jelentem már a nyolcadiknál járok - feltévedtem pár honlapra, és ha már ott voltam szét is néztem. Sőt, mi több nyolc helyre el is küldtem a jelentkezésemet. Majd levezetésként A nyolcadik utas: a Halál került porondra, mivel a második, harmadik, negyedik részt már megnéztem a héten. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ez a részt nem igazán szeretem. Az én kedvencem "A bolygó neve: Halál". Vaaa, lehet ma is megnézem:) Na, a lényeg, nézem a filmet, midőn észrevettem hogy a telefonom elkezdett kéken jelezni. Gondoltam, villogjál, én bizony nem állok fel, remekül bevackoltam magam a kis plédembe, nem dugom ki alóla a lábam, ki tudja milyen Giger-féle teremtmények közlekednek padlószinten, aztán olyan két perc után győzött a kíváncsiság.
Ez bizony e-mail. Ez bizony e-mail abba a postafiókba ahonnan az osztrákiai dolgaimat intézem.
Jéééé, ez egy e-mail amiben megköszönik a jelentkezésemet és szívesen vennék ha kimennék hozzájuk "ismerkedni" valamint pár nap próbamunkára. Sokk. Erre még én sem számítottam, bármily meglepő:)
Google, a barátom segítségével gyorsan megnéztem hova is pályáztam - jáááááj, ez újra Karintia, egy kis hotel és még messzebb van mint Pörtschach.
Majd a nagy nézelődés közepette érkezett még egy levél. Ez már a sokk és para címkéket kapta. 4*S-es kariber. Te atya ég, mit akarnak ezek tőlem? Na, itt rajtatok a sor hogy meglepődjetek, mert bizony ők is szívesen dolgoznának velem, mikor tudnék kezdeni "hangzott" el a kérdés. Köpni-nyelni nem tudtam, mert a kilépőpapírjaimon nem hogy a tinta nem száradt meg, de még ki sem voltak nyomtatva. Agyalás agyalást követett, majd megírtam hogy kösziköszi, és április elején, viszont mit mondanak ők - tettem fel a kérdést. Majd jött a válasz hogy március 21-én már kezdeni kellene.
Ekkor én erre gondoltam:

Akárhogy csűrtem-csavartam a dolgot, ez bizony úgy néz ki, hogy elintézem a kilépésemet kedden és szerdán már indulhatok is. Még a foghúzás projekt is ugrik. A bőröndöm sehogy nem áll. Én is hadilábon. Viszont; Tirol - ahol újra fel lehetne fedezni a környéket, jó pénz, ettől a szállodától pedig ajánlást szerezni ha végig bírom csinálni, na az sem mutatna rosszul csatolmányként :)
Így folytatódott - volna a levelezés, de betelt a néni postafiókja. Próbálkoztam egy darabig, de nem sikerült, aztán legyintettem, ennyi volt. Majd most hétfőn mikor már "lezártam" magamban a dolgot, hogy ez komolytalan, és vicc kategória győztes írt a néni, hogy azonnal jelezzek vissza, mert szeretnének velem dolgozni, és tudnia kell számíthat-e rám. Ó, anyám - gondoltam - mit csináljak, mit csináljak, mindezt persze melóhelyen, mert hétfőn még dolgoztam, gyorsban írtam a telefonomról, amit már korábban is próbáltam elküldeni, miszerint okés a csütörtöki kezdés, érkezem szerdán.
Majd újabb betűnés, annak ellenére hogy én válaszoljak azonnal, semmi reakció a levelemre. Na, mondom akkor itt már fele sem tréfa, ezzel tényleg nem foglalkozunk a továbbiakban. Ráadásul a fogam is újra elkezdett fájni, keddre ugye fixálva volt az időpont foghúzásra, leszarom ha azt írják ezek után hogy menjek, ebből foghúzás lesz, és szerdán nem Semprun: A nagy utazás regényével azonos történések, hanem átadom magam a fájdalomnak.
Rövidre zárva a sztorit, és ezt a bejegyzést: kedd reggelre jött a válasz, hogy azért ne csapjak bele a lecsóba, ne induljak el szerdán, elég lesz április elsején, de addig is tartsuk a kapcsolatot. Pffff

Nem tudom mit kezdjek így ezzel a dologgal.
Főleg hogy másik két hellyel pedig ott tartok, hogy várják a visszajelzésemet. Igaz, kisebb hotelek, kevesebb pénzért, de nem volt ilyen szarozás....