Félelem és reszketésch

- nem Las Vegasban. Pesten:)

Egyrészt bíztam benne, hogy nem keresnek többet - ugyanakkor persze nagyon mérges lettem volna, ha nem teszik.Tegnap este fél tízkor érkezett a levél, hogy április harmadikán vagy negyedikén kezdünk?
Hát, jaj. Sok háttal az elején. Alig bírtam elaludni, úgy "felidegesített" a dolog.
Most is gyomorideggel ülök itt. Főleg, miután szépen megbeszéltem magammal milyen választ írok, elküldöm - és ha megint Mailer Daemon ír vissza (bár rendkívül szimpatikus, mert mindig azonnal válaszol az elküldött leveleimre) akkor megnyugvás van, és befejeztem a tárgyalást velük.
Így, szépen bepötyögtem mikor tudok kezdeni, és ha ez megfelel várom a munkaszerződést, majd sűrű mantrázás közepette (om mani padme hum - lásd szabadfordításom, jaj csak legyen tele a postafiókja) a küldés gombra irányítottam - a kurzort. Persze, elment....
Persze, tudom, én "akartam", és ha nem vágnék bele még az sem derülne ki hogy nem volt a legjobb ötlet, de akkor is féééééééééééleeeeeek.Mert szépen azt is kiszámoltam, hogy ezzel a két hét amit végül "csúsztattak" velem, pont egy két hetes próbaidő... És azért a legrosszabbra készülve, mi van ha általában két hétre vesznek fel egy negyedik embert, és ezt folyamatosan eljátszák? Ugyanakkor az is benne lehet a pakliban, hogy tök jól sül el a dolog. Ha szabad kérni inkább ez utóbbi mellett döntenék:):)
Tehát, levél elment, most várom az "ítélet napját". Hhahahahha.

A jelenlegi úticél idejomesszireszol

Drukkoljatok. Vagy ne. Vagynemistudom:)

p&p
A

Alakításch

Visszatértem...
Egyelőre viszont csak írok, nem hirdetem az igét:)

Szóval most kedden volt az utolsó munkanapom, pontosabban a kilépésem napja. Pár könnycseppet elmorzsoltam búcsúzáskor - magam is meglepődtem - aztán gyorsan haza majd irány a fogorvos.
Persze ez sem volt egyszerű menet*, mert a múlthetet itthon töltöttem, végtelen unalmamban illetve hogy feldobjam a napomat két tételsor kidolgozása közben - jelentem már a nyolcadiknál járok - feltévedtem pár honlapra, és ha már ott voltam szét is néztem. Sőt, mi több nyolc helyre el is küldtem a jelentkezésemet. Majd levezetésként A nyolcadik utas: a Halál került porondra, mivel a második, harmadik, negyedik részt már megnéztem a héten. Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, ez a részt nem igazán szeretem. Az én kedvencem "A bolygó neve: Halál". Vaaa, lehet ma is megnézem:) Na, a lényeg, nézem a filmet, midőn észrevettem hogy a telefonom elkezdett kéken jelezni. Gondoltam, villogjál, én bizony nem állok fel, remekül bevackoltam magam a kis plédembe, nem dugom ki alóla a lábam, ki tudja milyen Giger-féle teremtmények közlekednek padlószinten, aztán olyan két perc után győzött a kíváncsiság.
Ez bizony e-mail. Ez bizony e-mail abba a postafiókba ahonnan az osztrákiai dolgaimat intézem.
Jéééé, ez egy e-mail amiben megköszönik a jelentkezésemet és szívesen vennék ha kimennék hozzájuk "ismerkedni" valamint pár nap próbamunkára. Sokk. Erre még én sem számítottam, bármily meglepő:)
Google, a barátom segítségével gyorsan megnéztem hova is pályáztam - jáááááj, ez újra Karintia, egy kis hotel és még messzebb van mint Pörtschach.
Majd a nagy nézelődés közepette érkezett még egy levél. Ez már a sokk és para címkéket kapta. 4*S-es kariber. Te atya ég, mit akarnak ezek tőlem? Na, itt rajtatok a sor hogy meglepődjetek, mert bizony ők is szívesen dolgoznának velem, mikor tudnék kezdeni "hangzott" el a kérdés. Köpni-nyelni nem tudtam, mert a kilépőpapírjaimon nem hogy a tinta nem száradt meg, de még ki sem voltak nyomtatva. Agyalás agyalást követett, majd megírtam hogy kösziköszi, és április elején, viszont mit mondanak ők - tettem fel a kérdést. Majd jött a válasz hogy március 21-én már kezdeni kellene.
Ekkor én erre gondoltam:

Akárhogy csűrtem-csavartam a dolgot, ez bizony úgy néz ki, hogy elintézem a kilépésemet kedden és szerdán már indulhatok is. Még a foghúzás projekt is ugrik. A bőröndöm sehogy nem áll. Én is hadilábon. Viszont; Tirol - ahol újra fel lehetne fedezni a környéket, jó pénz, ettől a szállodától pedig ajánlást szerezni ha végig bírom csinálni, na az sem mutatna rosszul csatolmányként :)
Így folytatódott - volna a levelezés, de betelt a néni postafiókja. Próbálkoztam egy darabig, de nem sikerült, aztán legyintettem, ennyi volt. Majd most hétfőn mikor már "lezártam" magamban a dolgot, hogy ez komolytalan, és vicc kategória győztes írt a néni, hogy azonnal jelezzek vissza, mert szeretnének velem dolgozni, és tudnia kell számíthat-e rám. Ó, anyám - gondoltam - mit csináljak, mit csináljak, mindezt persze melóhelyen, mert hétfőn még dolgoztam, gyorsban írtam a telefonomról, amit már korábban is próbáltam elküldeni, miszerint okés a csütörtöki kezdés, érkezem szerdán.
Majd újabb betűnés, annak ellenére hogy én válaszoljak azonnal, semmi reakció a levelemre. Na, mondom akkor itt már fele sem tréfa, ezzel tényleg nem foglalkozunk a továbbiakban. Ráadásul a fogam is újra elkezdett fájni, keddre ugye fixálva volt az időpont foghúzásra, leszarom ha azt írják ezek után hogy menjek, ebből foghúzás lesz, és szerdán nem Semprun: A nagy utazás regényével azonos történések, hanem átadom magam a fájdalomnak.
Rövidre zárva a sztorit, és ezt a bejegyzést: kedd reggelre jött a válasz, hogy azért ne csapjak bele a lecsóba, ne induljak el szerdán, elég lesz április elsején, de addig is tartsuk a kapcsolatot. Pffff

Nem tudom mit kezdjek így ezzel a dologgal.
Főleg hogy másik két hellyel pedig ott tartok, hogy várják a visszajelzésemet. Igaz, kisebb hotelek, kevesebb pénzért, de nem volt ilyen szarozás....

A visszaszámlálásch

most már semmi cicó, élesben megy!

Többek között, lássátok nem viccelek - ezért:

Gyengébbek kedvéért közlöm mi a lényeg: pink színű körömlakk.. Ezenkívül tegnap befestettem a hajam (Egyetlennek már délelőtt megírtam a jó hírt, és arra is felhívtam a figyelmét, hogy észre kell vennie mikor megérkezik - ezt minden hajfestés után eljátszom, csak hogy ne legyen cirkusz:)) illetve ma apróbb/végső simításokat végeztem a kedvenc epillátorommal. Magamon. Nos, el kell mondanom, hogy bizonyos helyzetekben majd' be szartam. Nem tudom miért kell a szépségért szenvedni:)

Viszont vissza/a/számláláshoz, kevesebb mint 70 óra múlva édes szabadság!!!!

Most pedig lássuk, miből élünk:

Nem lustaság miatt nem jelent meg a szokásos kiadás hétfőn, hanem mert nyolc napot kellett most megint egyhuzamban dolgoznom - így ma szabadnap, viszont utána már csak három munka.

Csekkoltam, az utolsó bejegyzéskor még nyugi volt - szóval az van, hogy múlthét kedden megjelent Maria a mosókonyhában... Merthogy kicsit elúsztunk (fogalmam sincs mit csináltak a banyák hétfőn) a teltház miatt és főnök behívta segíteni.
Namármost, rólam tudjátok hogy szinte mindenkit utálok - DE, mondom de Mariát kivételesen nem csak én, de a másik kettő is rühelli. Mindent gyorsan, ide-oda, menj, csináld, gyorsan, totál káosz - és totál feleslegesen, de mivel lehúzott itt vagy negyven évet, ő Valaki - legalábbis szerintem azt hiszi. Már szerdára felstuffoltam magam, mert kiderült egész héten a nyakunkra fog járni segíteni - hogyan fogom kiosztani ha nekem is elkezd okoskodni. A legszebb pillanataim közé tartozott, mikor közölte velem, hogy a 29-es reggelizik, menjünk gyorsan takarítani a szobát - mire közöltem vele, köszönöm, meg tudom csinálni egyedül. Kicsit eltorzult az amúgy is alkoholtól eltorzult arca, de az élet kegyetlen - én pedig adtam még egy pofont, nem érzem szükségét annak, hogy kiokítsanak, mit hogyan takarítsak.
Aztán csütörtökön, jövök nagyban dolgozni, öltözködöm, érkezik Vera (M nem baszta magát a mosókonyhában, úgyhogy a gyomorgörcsöm átmenetileg feloldódott) kérdezem, mi van a "Schnell" barátnőnkkel. Mondja, hogy beteg - elkezdtem röhögni, mondja hogy komolyan, kórházba kellett vinni az éjjel.Sajnos még mindig röhögtem (csúnya én). Állítólag elesett és történt valami a fejével, meg is kellett operálni (aki az én rosszindulatú megjegyzésemet olvasná: gondolom be volt baszva mint állat, aztán veszekedtek Peterrel -férj- az utolsó üveg sörön). Többet nem írok róla, mert abszolúte nem érdekel mi van vele, a lényeg hogy nem itt van.

Egyébiránt természetesen a héten fedeztem fel a Billában hogy lehet kapni hántolt napraforgót, így kénytelen voltam venni egy csomaggal, aminek eredményeként csodálatos tavaszi rügyezésbe kezdett a fejem. De lehet hogy csak tinédzserkori* ragyák:). Mondjuk talán abból a szempontból szerencsém van, hogy három hónapja nem látott az Ember - így talán annyira nem lesz gáz, de jobb lett volna ha nem rügyezek. Mindegy, délelőtt már nem ettem belőle:), mármint a napraforgóból.

* ezt büntiből kapjátok

A pakolást a mai napon 80-85%-ra teljesítettem, már csak a napi használatos dolgokat kell elpakolnom majd, ugyanakkor nem tartom kizártnak hogy az egészet újra fogom kezdeni:) És a szobámat is kitakarítottam, de istibizi ez volt az utolsó alkalom.

Jaaaa, a legjobb, pénteken S "elkapott" (nyugi, neeem úgy) még az ablakot is bezárta a szobában, és előadta, hogy bizony nagy baj van. Mégis kellene három fix ember a szezon végéig, mert nagyon sok a munka... Sajnos, nem nagyon tudtam mit kezdeni a dologgal, főleg hogy a Duracell elemem már egy héttel ezelőtt kifogyott (ugye azzal számoltam hogy múlthéten vége) és azóta minden nap pislákolok csak:D:D De jó, mert a héten már nem idegesítem magam semmin, csinálgatom szépen komótosan a kis munkámat, aztán ennyi. Tegnap megkérdezte Heidrun meddig nyaralok, mert 18-án lesz egy dolgozóknak-vacsora és vissza tudnék-e jönni. Természetesen nem tudok visszajönni:):)

Még annyi, hogy aki tudja hogy nem otthon van, az retteghet, mert ha tudom meglátogatom - előbb/utóbb:)

Szépet,
AVe

Suxsch

Szóval az van, hogy ezen a hétvégén mégsem érkezem.

Történt pedig, hogy ez a baszadék kurva (és ennél sokkal szebb és sokszorosan összetett csúnyaságokat tudnék írni, tegye fel a kezét aki szeretné:)) dolgozott kemény egy napot múlthéten, majd újra beteget jelentett. Kedden, mikor Senija leszólt az erkélyről (semmi erkélyjelenet) mikoris én éppen a szokásos kis reggeli kávémat iszogattam, s közölte velem a frenetikus jóhírt, miszerint a naccsasszony’ megint beteget jelentett, konkrétan azt hittem szétbasz az ideg. - A hét közepén mesélte szintén S, látta az orvosnál, de D még csak oda sem köszönt neki (na erről tudnék mesélni), mindegy, Dagi valami vitamininjekciókúrára jár. Az kellene neki kúrás akarom mondani kúra, csak nem vitamin, de injekció van benne. - Főleg hogy kb. szerdától teltházzal mentünk és hétvégén még esküvő is volt – mely megér egy külön bekezdést, lásd következő bekezdés.

Nem nagy szám, de a lényeg hogy kb. minden család kisgyerekkel érkezett. Ami mondanám, hogy elindított bennem valamit - de mikor második napja tömény bébiszarszagra léptem be minden szobába, rájöttem hogy max. a gyomrom tartalmát indíthatta el bennem a dolog. Ez amúgy majdnem teljesült is, a huszonhatos retyóját kezdtem nagyban takarítani, na mondom akkor használjuk a perem alatti részekhez a vécékefét, meg persze a „lefolyós” részhez is. Benyomtam a kefét a lefolyóba, hát olyan hányás jött fel, hogy én menten kifordultam a fürdőből. A gyökérnél persze még az ablak sem volt nyitva (igazából már akkor gyanús lehetett volna a dolog mikor beléptem a szobába, mert olyan átható… hm, akkor még nem tudtam, de ez förtelmes HÁNYÁSSZAG volt bazmeg).

Na mindegy, gusztustalan egy hétvégi társaság volt, így kaján vigyorral az arcomon nyugtáztam, mikor az egyik kis gyökér belemászott a belsőudvari kis medencébe, mindezt kb. 15 fokban, úgy hogy egy napja esett az eső, valszeg kicsit hideg volt a víz, ment is a sírás-rívás mikor az apja kiszedte a vízből. Barom.

Ja, azzal kezdtem hogy nem hét nap van hátra. Az történt, hogy hm, talán szerdán vittem fel a főnökék ruháit a lakásba, de senki nem nyitott ajtót, így leraktam a cuccot a kecó előtti szekrényre, lefelé jövet azért biztos ami biztos, C az irodájában ücsörgött ezért megkérdeztem tőle, van-e ezzel valami probléma. Mondta hogy okés a dolog, majd elköszöntem. Majd utánam szólt. Tudnék-e esetleg kicsit tovább maradni, mert hát ez az izé dolog van Dagival. Közöltem vele, hogy sajna nem és nagyon bánatos arcot vágtam hozzá hogy lássa, mennyire sajnálomJ. Válaszul mondta, hogy okés, semmi gond, az ő hibája hogy így alakult a dolog (mármint hogy D mellé tette le a voksát,az a sztori, hogy minden szeptembertől csak három szobalánnyal mennek, mert kevesebb a foglalás, és ő D-t kérte meg hogy maradjon). Én barom, mire hazaértem rommá idegeltem magam – basszus csak tök jó arc volt velem és ha igazán akarnék, tudnék maradni még egy hetet. Ennek következtében rommá idegeltem az én Egyetlenemet (ez olyasmi mint Barney elmélete az ordításról) a szokásos „jaj-jaj mit döntsek” dolgaimmal – persze ki lehet logikázni, másnap igent mondtam (miután elfogadták a feltételeimet). Most aztán két dolog lehetséges, vagy már ma ki is baszta D-t, vagy ezen a héten megint beteg lesz.

Frissítés: a recepcióstól megtudtam, hogy kilencedikéig beteg a RIBANC, és reggel faxon küldte be az orvosi papírját... Hát azt hittem lefordulok a székről, úgy kellett röhögnöm... Csekkoltam, már engem is kibaszott a Facebook ismerősei közül. Ójaj.)

Egyébként mondanom sem kell, körülbelül 15 perccel az után, hogy igent mondtam már meg is bántam:D Na, ezen viszont már én sem lepődtem meg. 

Aztán még annyi van hogy a futást egyelőre hanyagolom, mert nap végére most aztán tényleg olyan hulla vagyok mint állat, reggelente próbálkozom egy kis tornázással hogy valamennyire szinten tartsam magam.

A kosztból már hót’ elegem van, zsíros deszkát AKAROK enni pirospaprikás szalonnával meg hagymával (A hagymát is hagymával eszem!:)) Viszont két receptet elkértem az itteni fiúktól.

Elkezdtek hazaszállingózni az emberek, úgyhogy csendesedik a ház, amire most örömujjongásban kellene kitörnöm, viszont annyira fáradt vagyok, hogy most aztán már kb. bombát is robbanthatnának éjjel, arra sem ébrednék fel.

A változatosság kedvéért újrakezdtem a pakolást, igyekeznem kell leredukálni a csomagok számát (én lepődtem meg legjobban, mert nem kicsit sikerült három szatyorból egyet csinálnom:) de ez még nem a vége…), mert nem fogunk hazafelé elférni az autóban – lévén, nem is hazafelé vesszük majd az irányt, hanem megyünk egyből nyaralni – juhééééééééééééééééé!

puszi/pacsi
BB

Utolschó

előtti bejegyzés követezik.
Ha nem leszek motivált jövőhéten, akkor az utolsó- osszátok be:)

Na, az van, hogy a múlthéten a büdösgec, szóval az egyik kolléganőm, Dagma a szabadnapja után megbetegedett... Tette mindezt akkor, amikor teltházzal megyünk, ráadásul aznap csak ketten voltunk így beosztásban (nemlétező tököm is leszállt) mert a harmadik csaj szabadnapos volt, jaaa és véletlenül pont itt volt a dromedár családja Németországból - valószínűleg én is beteg lettem volna. A szobáit takarítani öt napig? Mit mondjak hányinger volt. Nem akarjátok tudni miket találtam - és most képzeljétek el azt a snittet amikor a Csillagok háborújában Obi azt mondja a Rohamosoknak "Nem ezeket a droidokat keresik" Lehet hogy nem a Csillagok háborújában - ha így van, utólag is elnézést Lucastól:D

Pfff, aztán az van hogy pár napja arra ébredek hogy a jobb kezem ökölbe szorulva, s a rajta  lévő ujjacskákat, egészen pontosan az utolsó ujjperceket legalább tíz percig kell nyomkodnom hogy az élet halvány nyomát felfedezzem bennük, úgy el van zsibbadva. Egyébként mindenem kezdi felmondani a szolgálatot, a talpam, a hátam... Öregszem azt hiszem:D

Jaaa, jóhír, nem kellett ma bemennem Klagenfurtba a biztosítóhoz, mert ha itt végzek, akkor elvileg automatikusan megküldik majd azt a papírt otthonra, ami nekem kell. (Ismerve magam, egyébként tuti lesz vmi gebasz vele...)

Jaaaa (ittmárnégya), megvan az utolsó két heti beosztás, nézem... be vagyok írva vasárnapra. Úgy elkezdtem röhögni mint állat... Aminek több oka van; egyrészt a rolólehúzás szombaton következik be, ráadásul kértem H.-t hogy az uccsó munkanapomon hagy dolgozzak csak ötig vagy hatig... Nos, vasárnapra be is írt ötig - ami rendkívül kedves:) - viszont a faszom aaaaaz dolgozzon az utolsó munkanapján fél nyolcig akinek két anyja van... Így már vázoltam a Vének Tanácsának hogy ne számoljanak azzal hogy fél nyolcig itt ölöm magam, szépen jövök előbb, és lépek előbb. Akik, már tervezik a jövő nyarat, miszerint V, V lánya (neeeeeeeeeeee) S és én tökéletesen elleszünk itt négyen:D (meglássuk)

JAJAJAJAJAJ - már nagyon várom a hazautat, tetszik tudni, elkezdtem már a pakolászást is. Már a múlthéten:) Mit mondjak, gyűlnek a cuccok, gyűlnek vonattal/egyedül tuti nem menne:D:D Viszont nem is kell mennie, mert jön értem Egyetlen:D

A telefonom viszont egy fos, úgyhogy szerintem megint Gusztit fogom boldogítani ha hazamentem... Egyrészt. Másrészt szerintem le is fogom cserélni.

Aztán, megvan a hely neve ahova nyaralni megyünk - IDE és már azt is nagyon várom.
Semmit, azaz semmit nem fogok csinálni, azonkívül hogy felveszem a kis bikinimet, fogom a törölközőt meg azt a napozósátorbizbaszt, és levonulok a mödanciéhoz.

Most pedig rohanok, mert ma már másodszor hozom magammal a fényképelőgépemet, hogy majd fényképelek, elvileg fel szeretnék menni a kilátóhoz, remélem lesz még egy kis fény (már most látom hogy semmi:))

Puszi/pacsi:)
Zene

Történéschek

hmmmm, mit mondjak vannak is - meg nem is.

Múlthéten végre erőt vettem magamon, és bementem Klagenfurtba. Természetesen ez azért nem ilyen egyszerűen történt; jól kigondoltam, megyek hajóval - van rá egy jegyem amit majd még el kell lőnöm - ami 10:50-kor van a kikötőben - de előtte még elmegyek a bakancsomért, ugyanis találtam egy susztert aki - figyelj, most figyelj (mondjuk ez utólag derült ki) de kemény 3 euroért megvarrta, ragasztotta - és el sem lopta:):) Úgyhogy most a Drágaszágom majdnem olyan mint új korában, csak kicsit használtabb:D
Pffff, aztán vissza szobára, ahol ráeszméltem hogy rohadt meleg van, nem megyek én sehova - következett a fetrengés. Megunva a fetrengést, és lévén a hajót már lekéstem, kitaláltam hogy én mégis bemegyek Klagenfurtba - immáron vonattal (amit még mindig utálok mint közlekedési eszközt). Összekapartam magam, és lejöttem a hotelbe - nézzenek nekem vonatmenetrendet; 11:02-kor estem be a recepcióra, 11:12-kor jön a vonat, a következő fél óra múlva...és az állomás persze nem a szomszédban van. Mindegy, a kis flip flopom füstölt mint állat, úgy szedtem a tappancsomat, de pöcre megcsináltam, jegy megvásárlása automatából, aluljáróba le, aluljáróból fel, peronon megáll, vonat érkezik - Anita felszáll.

Egyébiránt el kell mondanom, megtaláltam azt a nyomorult plázát, amit két hónapja kerestünk, kb. két utcányira attól a helytől ahol bolyongtunk... Vettem ezt- azt... Aztán betévedtem a Hervisbe, gondoltam veszek magamnak egy rövidgatyót, de a női nacik ilyen seggem alig takarják hosszúak voltak, a pasisak meg hatalmasak. Kifelé jövet sajnos betévedtem a túra részlegre... aminek ez lett a következménye:

megláttam, és az enyém akart lenni. Igaz, elmentem előtte kétszer, harmadszorra elindultam kifelé a boltból, de ááá, mondom felpróbálom - abból még nem lesz gyerek. Nos, lett. Így a kis Hamwag kapott egy Lowa tesót:):) Gyönyörű, nem? ááááááááááá

Aztán ma voltam Hoferben, ezt a kicsikét tettem a kosaramba:

Na, a dinnye vásárlásnál ugye úgy van az ember, hogy két eset lehet vagy kong vagy cseng, és ha az egyiket csinálja, akkor a dinnye finom. Na, én ma azt hiszem olyat vettem ami kongott. És ez nem a finom. Ráadásul azzal nem számoltam, hogy mivel ez egy minidinnye, így a magok is sűrűbben fordulnak elő benne mint a normálisban, így nem tudom példának okáért mondjuk kienni a közepét, a többit pedig otthagyni hogy más egye meg:) - szóval itt az van hogy egy falat dinnyéért kb. 15 magon kell magam átküzdeni (merthogy utálom a dinnyemagot, és lenyelni sem tudom).

Ja, a lényeget utoljára hagytam: hó végén megyek haza!!! Nem az én döntésem volt, én szokás szerint faszakodtam mérlegeltem a dolgokat, körülbelül fél óránként változott a hazamegyek/kibírom státusz az agyamban. Mondjuk Dagi arca megért volna egy misét; amúgy annyira utálom... teljesen bele van betegedve hogy az én munkámmal elégedettebbek a vének mint az övével... a múlthéten például beközölte hogy holnap majd kutyasnacket is kapok majd. Mindegy bolond szegény:) De a véneké is, mikor megtudták hogy Dagi marad a nyakukon... tök vicces :D

Így lehet készülni a welcome zabapartikra, a szülinapomra meg aaa karácsonyra is:)

Viszont elárulom, azért hogy én is élvezzem még kicsit a nyarat, vettem magamnak egy fürdőruhát is - az erről készült fotóval nem ijesztgetek senkit, mert a végén még megáll a fejlődésben - és egy ilyen strandon nap elöl bekucorgó sátrat is - merthogy megyünk ám nyaralni ha hazaértem:):)

Ezzel a nagyon szar zenével kívánok kellemeset (Mondjuk futásnál jó:))
WTF 

Upsch

Hihetetlen, a gmail-ben a címtáron belül elkövettem valamit, és jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee megvannak az emailcímeeeek, a kis csevegős barátaim, jihááááááááááááááááááá

(akkor is utálom az okostelefonokat. Jah, pont tegnap szemeztem egy Samsung Galaxy S3-al, deminek... annyit érnék neki gazdiként mint halottnak a csók:))

Namindegy, boldogság van!