Jam nap - NO

Ma újfent szabadnapos voltam, pihentem ezerrel.... vagyis:
Reggel tornáztam, aztán lejöttem a városba, aholis felkerestem a hármas számú fellelhető bankot - Raiffeisen, és tőlük is kértem árlistát. Mindenképpen üdvözlendő számomra, hogy a városban lakók létszáma nem éri el az 50 főt (oké, fogalmam sincs hányan vannak) de három bank is van... A bank után elkajtattam a hotelbe, mivel tegnap nem jöttem le enni, gondoltam akkor ma. Valami gombóc volt az ebéd, számomra beazonosíthatatlan töltelékkel - megettem kettőt, maradjunk ennyiben. Valószínűleg a többieknek jobban ízlett, mert volt akinek nyolc is volt a tányérján. Ezt követően elmentem a Hofenbe ami nálunk otthon az Aldi, és vettem egy pre paid SIM-et (a blog írásának pillanatában pedig éppen agyfaszt kapok, ugyanis úgy tűnik, valami havidíjas szart sikerült vásárolnom, ami remek, mert ezer SMS-t és percnyi hívást bonyolíthatok Ausztriában belül jeeeee) ezt most akkor inkább hagyjuk is.
Mivel itt dél magasságában nagyjából minden bezár másfél-két órára, így hazamentem, és ledőltem egy kicsit, amiből az lett, hogy majdnem elaludtam, mert a bank csak négyig van nyitva :D
Gyorsan felöltözés, irány a bank. S hogy melyik nyert a végén?
Nos, alapos mérlegelés után, és nem azért mert döntésképtelen vagyok:) - a Röfi mellett döntöttem, holnap megyek aláírni a szerződést és a bankkártyámat is megkapom. 8,4 euro négy hónapra a számlavezetési díj, azt hiszem teljesen barátságos, és az egyszeri költségek is elfogadhatóak, nem százalékos szarozások vannak mint otthon.

Egyébiránt nagyon remélem, hogy ennyi gyaloglástól, illetve a hotelben való lépcsőzéstől a szezon végére olyan seggem lesz mint állat, mert ha nem, kiszakítok egy villanyoszlopot valahonnan és nagyon megcsapkodok vele valakit :D

A vacsi lasagne volt, most pedig itt ücsörgök az "immerhof"-ban, és tolom a wifit:)

fb lakhely

Történt egy kis módosítás a Facebook-os adatlapomon, hahaha, nagy gizdán beírtam jelenlegi lakhelynek Pörtschach-ot. Ennek oka az, hogy mai nappal megkaptam a hivatalos lakcímigazolás, miszerint - ha nem kúrtam írtam el, akkor ez az ideiglenes lakcímem. Nem, nem otthon van ideiglenes...

Amúgy, a mai nap felfedezési közé tartozik az is, hogy megtaláltam a hotelhez vezető rövidebb utat, ami kb. tizenkét perc, és nem harminc, amin eddig én közlekedtem, viszont ott volt a wifipontom, így mindenképpen arra kellett járnom:)

Éééés, már E-Cardom is van, tehát ha leesek az egyik kibaszott csigalépcsőn és Mikrobi rám (így neveztem el a porszívót, egyetlen kis barátom idekint) vagy ő esik előbb és én rá, már nyugodtam vihetnek a kórházba :D

Szabadnap

Ma erőt vettem magamon, és befejeztem a tökölést.

Kell egy bankszámlát nyitnom, de természetesen ma nem tudtam ezt megtenni majd holnap. Itt kicsit újra elkezdtem tökölni.

Hazafelé beugrottam a Billába, és ezt zsákmányoltam

Igyekszem a Gazdálkodj OKOSan nevű játék alapján éldegélni idekint. Igen, mindenki jó látja, hamarosan Billa kártyám is lesz - bocsika.
A Haribo pedig egy meglepetés amit megígértem magamnak, ha letelik a próbaidő és még itt leszek, kapok egyet. Kaptam:)











Aztán félreraktam a tökölést, kitakarítottam a szobámat, aztán míg ment a szárító, elkaptattam a közeli dombocskára

és lőttem pár képet.
Aztán ha már így belelendültem, a hétvégén szereztem egy turistatérképet, gondoltam elindulok a piros turistaúton, HÁTEZEKHÜLYÉÉÉK - nincs. Érted? Így rámentem a rovarok és virágok fotózására.

Ez a Csacsi pedig hazafelé csalt még egy mosolyt az arcomra, legelt ott a nagy semmi közepén, meglátott, váltottam vele pár szót, és odajött a kerítéshez:

További képek a Picassán/in progress


A mai nap hírei közé tartozik még - kipakoltam a bőröndből... 

1/14

Meglehetősen sok minden történt az elmúlt két hétben
- rendszeresen felébredek fél ötkor (ami azért külön öröm, mert egy ideje már kilencre járok dolgozni, de lesz majd olyan hogy fél tízre fogok)
- körülbelül 12 napon keresztül napjában többször lefolytattam az alábbi párbeszédet magammal: "- Hazamegyek. - Nem mész."
- nem igazán értem amit beszélnek, de azért úgy csinálok mintha
- ennyit életemben nem gyalogoltam, lépcsőztem (itt nincs ám ilyen kis tologatós kocsi, amire rárakod a mindenfélét és királyság. Neeemnem, itt az van, hogy elmész a mosókonyhába, összerakod a kilós cuccokat amikre szükséged van, és elindulsz a hotel másik felében lévő második emeletre)
- a futás program egyelőre felfüggesztve, jelentem viszont torna van
- a reggeli, ebéd, vacsora jóó (oké, mióta kilencre járok, nem reggelizem, mert nyolcra mindent lerabolnak az asztalról, az ebéddel teljesen meg vagyok elégedve - kivéve mikor hal van, de múlthéten azt is megettem! 
- kolléganőim, sőt itt elég sokan bosnyákok, hát remek...

• A mosogatófiú szintén bosnyák. Természetesen elkezdődött az összeboronálás, rendkívül kellemetlen volt... Azt persze nem hiszik el hogy van valakim, attól pedig egyenesen sokkot kaptak, mikor közöltem hány éves vagyok:) 22-nek néztek... ezt a nyalizást bakter :D
• C - der Chef:) - a legtöbbször keresztezi az utamat, amikor ugrasztanak bennünket, persze én indulok neki, és valahogy mindig ott van. De ennek még örülök is, legalább látja hogy megdolgozom a pénzemért.
• A zuhanyzóban vagy szétforrázom magam, vagy rommá fagyok - arany középút nincs.
• A felettem lévő szobába összeköltözött az egyik szakácssrác és az egyik felszolgálólány, baromi jó éjjelente ágynyikorgásra ébredni.
• Rájöttem a titokra, hogyan vannak kész olyan hamar a többiek a szobáikkal.

Nulladik nap

Egy perces néma megemlékezés következik: még meg sem kezdtem az „utazást”, a bőröndöm már tönkrement:) Egyetlen annyira szeretett volna nekem segíteni, hogy egy laza (mint aki lovat basz) csuklómozdulattal kinyírta a számkombinációs védőrendszert a bőröndömön. Ami bár annyit ér mint halottnak a csók, de én akartam tönkretenni! ;)

Egyetlen pedig fel tudott szállni velem a vonatra, így ő logisztikázta el a csomagjaimat (amikkel kapcsolatban otthon már szétidegesített engem, mennyire nehezek , nem fogom őket elbírni).  Nos, valóban kiba’nehéz volt a cucc, de megérkezve látom, lehetett volna ennél nehezebb is:)  Nu, vissza a vonatozáshoz. Egy kicsit piszkos néni ült mellém, de legalább büdös nem volt. Valahol útközben felhívott a baromállat tulaj, de azonkívül hogy nem értem miért, azt sem értettem, mit akar (szerintem szeret telefonálgatni). Úgy voltam vele, ha megérkezem, felhívom a megbeszéltek szerint, aztán lesz ami lesz. A bőröndöm leszedését a „polcról” egy idősebb fószer nyerte meg, láttam rajta hogy majd’ beszarik – szerintem mintha magamat láttam volna ahogy leveszem a csomagot. Mondtam neki hogy nagyon köszi, meg még egyszer köszi, és igen, tudom hogy nehéz. Azért kértelek meg téged hogy ne én szüljek meg alatta :)

Meildingben kicsit beszartam, azt hittem ez is egy olyan pályaudvar mint nálunk a Keleti vagy a Nyugati. Na, mint kiderült, nem olyan. Olyan mint a Kelenföldi. Sok lépcsővel, de miután lecipekedtem legalább találtam egy kijelzőt, honnan fog indulni a következő vonat. Lépcsőn fel, egy cigaretta azért elszív. Beért a vonat, kb. jó helyen álltam a kocsimhoz is (azt leszámítva hogy a másik végén kellett volna felszállnom… - okééé, ne legyek telhetetlen) itt pedig egy önkéntes nyerte meg a bőröndöm polcra pakolását, aki mivel át akart vágni a vagonon, úgy érezte inkább nem nézi tovább hogyan szerencsétlenkedem.

Fél egykor indult a vonat, fél ötre ért Pötschachba, konkrétan rommá hűltem, mert ezen nem úgy van ám bekapcsolva a légkondi mint otthon az új buszokon…. Persze az összes pulcsim a bőröndben, tehát az a lehetőség kilőve, hogy én itt és most rendesen fel fogok öltözni. Nagyon szép helyeken jött át a vonat - hegyek, völgyek, erdők - pár képet csináltam is, de ezeket  nem fogom közzétenni, mert sajnos telefonnal készültek és nem sikerültek túl jól.  Nagy ugrással (a bőröndöm leemelésére, ha esetleg valaki hiányolná az infót- egy fiatal srác lett kiszemelve) pedig érkezzünk el odáig, hogy megközelítem a hotelt. Gyönyörű idő volt, ezerrel sütött a nap, ami külön jólesett az említett átdermedés után – főnök felhív, aztán be a szállodába. Sok minden nem történt, megkérdezte hogyan kell ejteni a vezetéknevemet, odaadta a szálláskulcsot, aminek kapcsán mondta, hogy most elvisz autóval és megmutatja – illetve nem hajlandó angolul beszélgetni velem, mert közölte, hogy németül akarok tanulni, nem? JOGOS. Pláne azután, hogy a munkásszálló mellett lakik a házmester és családja (na, a nőnek meg lehetne mutatni hogyan kell takarítani), aki idejött haverkodni, két szó után a főnök közölte vele hogy magyar vagyok ami után egyből más szemmel nézett rám. Ezzel természetesen kihúzták nálam a gyufát, ideje megmutatni nekik,)

Aházaholélek

Ebben a házikóban lakom (ez a kép már utólag készült) természetesen az én ablakom a legtisztább;) Hogy melyik is az? - a helyes megfejtők között jutalmat sorsolok ki:D

Aztán visszaballagtam a városba (a szállás kb. 15 percre van gyalog) és vettem tisztítószert:) Illetve az imént járt itt a házmester, nem tudta hogy itt vagyok a szobában, már be akart jönniJ kérdezte hogy minden oké-e, mondtam igen, kivéve hogy az olvasólámpa nem működik és szeretnék olvasni. Először abban maradtunk hogy holnap, aztán nagyon jófej volt, mert valamelyik másik szobából rabolt nekem egy jót. Franc se tudja, még a végén haverok leszünk! :D

Abfahrt

Jelentem aludtam mint a bunda, fél ötkor szokás szerint kipattant a szemem, úgyhogy azt hiszem minden rendben van. Mondjuk, ha esetleg... elaludtam volna - nem bántam volna :D:D
Szendvicsek kész, utolsó szótárazások letudva, húú ne felejtsem el megnézni hogyan kell átírnom egy megadott kinti számot hogy fel is tudjam hívni :D, szerintem még vasalok kicsit és elmosogatok.
Tegnap bepakoltuk a bőröndöt, Andrást is megpróbáltuk belerakni, de egyelőre még nem fért bele:):) Amíg húznom kell nincs gond, az akkor kezdődik amikor fel kell emelnem... és a hátizsákkal még sehol nem vagyok, igaz abba a kicsikém (lapos) is belekerül már.  Szóval a bőröndöt fogalmam sincs hogyan fogom emelgetni :o
A vonatról még telózni fogok párat, aztán estig eltűnök.
Ide pedig remélem azért gyakran tudok majd írni, és fényképet feltölteni, valószínűleg már a vonaton szétkattintgatom az  agyam:)

Feketeleves

A szálláson, ahol a szobácskámat kapom (és ami nem a hotelben van) nincs net, így nem tudom milyen gyakorisággal tudok majd bloggolni. A hotelben viszont van, így amint három mondatnál (Nein. Ja. Keine Ahnung.) többre leszek képes (már vagyok, ez a jóhír;) ) megkérdezem lehet-e, és ha megengedik, meló után majd visszajárok netezni.
Ha pedig nem, akkor pikk-pakk feltérképezem a környéket hol van wifi - vaaagy vásárolok egy prepaid kártyát;) Nem lesz baj:):)

Szombat

Jó reggelt!

Gondoltam, így utolsó előtti napon mégiscsak illene indítani egy blogot arról - milyen is lesz nekem Ausztriában. Remélem, ez hosszabb életű bloggolásnak bizonyul majd, mint annak idején az angliai volt:):)

Mivel ez az első bejegyzés, azoknak akik nem tudnák, munkát kaptam Ausztriában - mint derült égből villámcsapás ért a dolog. Nem azért (mint ahogy a szépségkirálynők szokták mondani, "nem is én jelentkeztem, hanem egy barátnőm, anyukám nevezett be a versenyre") mert nem tudtam róla, hogy Ausztriában (szeretnék dolgozni, napersze:))  pályázok meg állásokat, ha/nem gondoltam azt, sikerülhet.


Ha minden jól megy maradok egy darabig; szóval, ha valaki erre járna, keressen meg telefonon és szívesen lemegyek vele a tóhoz sétálni :)

Pörtschach am Wörthersee