- rendszeresen felébredek fél ötkor (ami azért külön öröm, mert egy ideje már kilencre járok dolgozni, de lesz majd olyan hogy fél tízre fogok)
- körülbelül 12 napon keresztül napjában többször lefolytattam az alábbi párbeszédet magammal: "- Hazamegyek. - Nem mész."
- nem igazán értem amit beszélnek, de azért úgy csinálok mintha
- ennyit életemben nem gyalogoltam, lépcsőztem (itt nincs ám ilyen kis tologatós kocsi, amire rárakod a mindenfélét és királyság. Neeemnem, itt az van, hogy elmész a mosókonyhába, összerakod a kilós cuccokat amikre szükséged van, és elindulsz a hotel másik felében lévő második emeletre)
- a futás program egyelőre felfüggesztve, jelentem viszont torna van
- a reggeli, ebéd, vacsora jóó (oké, mióta kilencre járok, nem reggelizem, mert nyolcra mindent lerabolnak az asztalról, az ebéddel teljesen meg vagyok elégedve - kivéve mikor hal van, de múlthéten azt is megettem!
- kolléganőim, sőt itt elég sokan bosnyákok, hát remek...
- A mosogatófiú szintén bosnyák. Természetesen elkezdődött az összeboronálás, rendkívül kellemetlen volt... Azt persze nem hiszik el hogy van valakim, attól pedig egyenesen sokkot kaptak, mikor közöltem hány éves vagyok:) 22-nek néztek... ezt a nyalizást bakter :D
- C - der Chef:) - a legtöbbször keresztezi az utamat, amikor ugrasztanak bennünket, persze én indulok neki, és valahogy mindig ott van. De ennek még örülök is, legalább látja hogy megdolgozom a pénzemért.
- A zuhanyzóban vagy szétforrázom magam, vagy rommá fagyok - arany középút nincs.
- A felettem lévő szobába összeköltözött az egyik szakácssrác és az egyik felszolgálólány, baromi jó éjjelente ágynyikorgásra ébredni.
- Rájöttem a titokra, hogyan vannak kész olyan hamar a többiek a szobáikkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése