Schemmi különösch

pfff, ez mind történt az elmúlt héten.

Napersze, azt leszámítva hogy addig stresszeltem magam, míg szokás szerint kijött a terpeszem a szám jobb sarkában (persze a szám mindkét sarka jó, de ez mégis a jobbik). Mielőtt kitör a káosz, nem erről fogok sztorizni, nyugi.

Minden visszatért a régi kerékvágásba, vagyis 13-1 után most újra 6-1 az állás. Ezen a héten is - a jövőheti beosztást pedig még nem tudom.

A héten betelt a pohár. Mióta teltházzal megyünk, majd' minden estére jut valami ami miatt nem tudok aludni. Vagy egy buliból érkeznek haza a fiatalok alkoholtól túlfűtötten, vagy csak egy mezei ivászat után esnek be tökrészegen, de az is előfordul hogy csak simán ugatnak (bocsánat, de nem - nem tudnak beszélgetni, csak ordítva kommunikálni egymással). Szóval, csütörtökön szűrkurváéknál buli volt (a mellettem lévő szobában laknak) kilenc magasságában betoltam a füldugót a fülembe, gondoltam - én kis naív, majd ezzel átvészelem az éjszakát. Fél 11 környékén éktelen vernyogásra ébredtem, a következő hangeffektusok kíséretében "ááááááááááuuuuu" "váááooovvváváávávááá" ezenkívül a dromedár szűzkurva valami éktelenül idegesítő hangon röhög "muhahahhaha" (otthon majd élőben megpróbálom utánozni hogy tudjátok, mire gondolok) illetve elhangzott a "valaki segítsen" felkiáltás is. Sajnos motorosfűrészt nem hoztam magammal otthonról (pedig nagyonagyon segítettem volna rajta), így maradt az hogy lementem elszívni egy cigit - ekkor már 11 óra lehetett - gondoltam, kicsit lenyugszom, aztán bekopogtam - ugyan már egy kicsit halkabban gruppeneljenek. Mázlimra ugyan feltettek valami szűrőt agukra, viszont annyira felbasztam magam, hogy körülbelül hajnali egyig nem bírtam elaludni.

Előző nap partieste volt, így két napon belül ez kicsit soknak bizonyult - mint akit agyonvertek, úgy mentem dolgozni. Basa napi első "Wie gehts Anita" kérdésére (naponta ugyanis megkérdezik vagy tízszer, nem kamuzok, aztán a tizedik magasságában általában már elborul az agyam, és felveszem a tömeggyilkos arcom - ezután szokták már nem megkérdezni többször) vidáman közöltem, az elmúlt két napban alig aludtam - hát persze hogy remekül vagyok. Aztán elmondták, nem én vagyok az egyetlen aki nem tudott aludni, a horvát felszolgáló pasi sem, aki szólt már a főnöknek. Gondoltam rákontrázok, én is megjelentem H szine előtt, és előadtam, hogy bár tudom, nem az én dolgom, ugyan hagy szabadjon megkérdeznem meddig dolgoznak itt az én kis tündérbogárkáim. Választ ugyan nem kaptam a kérdésre, csak egy „miértet” de én is bejelentkeztem, hogy juhééééé újabb éjszaka hogy nem tudtam aludni. Ebédnél megjelent Chris, és közölte a társasággal hogy ez nem partiház, és lesznek szívesek kicsit moderálni magukat. Aznap este csend honolt a házban, furcsáltam is, alig bírtam elaludni :) (Amúgy azóta nem láttam a szűzkurvákat, de szeritem nincs olyan szerencsém hogy hazamentek.)

Aztán; bár nem szokásom átszámolni, mikor mennyit költök, vagy mi mennyibe kerül - a gyümölcsök esetében ez másképpen van. Horror, egyszerűen horror áron vannak. De. Pénteken megleptem magam egy kb. egy kilós görögdinnye szeletkével (csak így szerényen) - mely még sajnos aznap este kilehelte a lelkét. Vááá, másnapra meg is bokrosodtam, eszembe jutott, a héten láttam valamelyik katalógusban (érted, valamelyikben... nem tudom melyikben azóta sem) hogy az ananász akciós, csak 0,99 cent. Háh, mondom nekem ananász kell, így szombat reggel elindultam Velden felé meló előtt, ugyanis a biciklitúrám alatt elmentem valami bolt mellett, gondoltam az lesz az ahol akciós lesz:). Na, szóval el is indultam olyan 7:50 magasságában, gondoltam pikk-pakk megjárom, még talán fél kilencre be is érek dolgozni (itt jegyzem meg, még szerencse hogy papír szerint is csak kilencre kellett beérnem).Tehát az történt hogy gyalogolok vagy 25 perce, és lófaszra semmi bolt nem bukkant fel az út másik oldalán. Ekkor már tudtam, ennek fele sem tréfa, el kell indulni visszafelé. 

Viszont mit említettem, meg voltam vadulva, így kénytelen voltam a Billában hagyni súlyos ezreseket pitlicsálé mennyiségű gyümölcsért. Hiszen....

Hiszen szombaton jubilee volt, pont két hónapja hogy itt rontom a levegőt - ezzel a szerény vacsorával leptem meg "magunk" (nem, nem csendélet).Viszont igen-igen, az egészség találkozott a VANILIÁS Coca-Colával, de ez van. S úgy tűnik vannak még csodák. Imádom. Még mindig. Ilyen az, amikor az amikor az embert nem csapják be az emlékei.

Aztán, úgy emlékszem még nem jegyeztem le - minden héten elhangzik valaki szájából (basa, szarka, Dagi) hogy kivel ajánlatos vigyázni mert "dangerous". Komolyan, ennyi ember nem is dolgozik itt, mint amennyivel vigyáznom kell.... Ebből a szempontból leginkább Dagi megy az agyamra - de kijöttem a sodromból, így rövidre zártam a faszakodását; engem nem zavar ki veszélyes, mert úgysem értem amit beszélnek, én meg pláne nem tudok neki mit mondani - így lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Pénteken meg elvileg koktélozunk (elvileg koktéloztunk már júniusban is) – szóval nem tudom mi lesz belőle. Hó végén pedig  Fete Blanche ahol ha minden igaz csápolni fogunk. Full fehérben... ami hát nem igazán slankít...Óje.

Erről jut eszembe a heti kedvencem; 

Dagi közölte velem, hogy az a nadrág amit látok rajta (eddig azért nem hordta, mert nem bírta felvenni) 36-os. Nem akartam neki mondani, hogy az úgy harminchatos aranyom, mint az én lábam 34-es. 

Összehasonlításként közlök két képet:

Ha ez a kép itt baloldalt Dagi, akkor ez vagyok én itt jobb oldalon:

Remélem senkinek nem kell részleteznem a szembeötlő különbséget. Ha mégis akad, akinek igen - az kérjen időpontot emailben októberre:):)

Egyébként azt hiszem, hogy a kihozott három rövidnadrágom közül egyet sikeresen hazateleporáltattam. Paráznom nem kell, cserébe van már hét pulóverem is -kell is az a harminc fokban:):)

A Bébikéim pedig egyben hazaértek, én pedig becsülettel végignéztem a 22 perces összeállítást a készített fotókról.

Kívánok sok napsütést mindenkinek,p
Bailando