A visszaszámlálásch

most már semmi cicó, élesben megy!

Többek között, lássátok nem viccelek - ezért:

Gyengébbek kedvéért közlöm mi a lényeg: pink színű körömlakk.. Ezenkívül tegnap befestettem a hajam (Egyetlennek már délelőtt megírtam a jó hírt, és arra is felhívtam a figyelmét, hogy észre kell vennie mikor megérkezik - ezt minden hajfestés után eljátszom, csak hogy ne legyen cirkusz:)) illetve ma apróbb/végső simításokat végeztem a kedvenc epillátorommal. Magamon. Nos, el kell mondanom, hogy bizonyos helyzetekben majd' be szartam. Nem tudom miért kell a szépségért szenvedni:)

Viszont vissza/a/számláláshoz, kevesebb mint 70 óra múlva édes szabadság!!!!

Most pedig lássuk, miből élünk:

Nem lustaság miatt nem jelent meg a szokásos kiadás hétfőn, hanem mert nyolc napot kellett most megint egyhuzamban dolgoznom - így ma szabadnap, viszont utána már csak három munka.

Csekkoltam, az utolsó bejegyzéskor még nyugi volt - szóval az van, hogy múlthét kedden megjelent Maria a mosókonyhában... Merthogy kicsit elúsztunk (fogalmam sincs mit csináltak a banyák hétfőn) a teltház miatt és főnök behívta segíteni.
Namármost, rólam tudjátok hogy szinte mindenkit utálok - DE, mondom de Mariát kivételesen nem csak én, de a másik kettő is rühelli. Mindent gyorsan, ide-oda, menj, csináld, gyorsan, totál káosz - és totál feleslegesen, de mivel lehúzott itt vagy negyven évet, ő Valaki - legalábbis szerintem azt hiszi. Már szerdára felstuffoltam magam, mert kiderült egész héten a nyakunkra fog járni segíteni - hogyan fogom kiosztani ha nekem is elkezd okoskodni. A legszebb pillanataim közé tartozott, mikor közölte velem, hogy a 29-es reggelizik, menjünk gyorsan takarítani a szobát - mire közöltem vele, köszönöm, meg tudom csinálni egyedül. Kicsit eltorzult az amúgy is alkoholtól eltorzult arca, de az élet kegyetlen - én pedig adtam még egy pofont, nem érzem szükségét annak, hogy kiokítsanak, mit hogyan takarítsak.
Aztán csütörtökön, jövök nagyban dolgozni, öltözködöm, érkezik Vera (M nem baszta magát a mosókonyhában, úgyhogy a gyomorgörcsöm átmenetileg feloldódott) kérdezem, mi van a "Schnell" barátnőnkkel. Mondja, hogy beteg - elkezdtem röhögni, mondja hogy komolyan, kórházba kellett vinni az éjjel.Sajnos még mindig röhögtem (csúnya én). Állítólag elesett és történt valami a fejével, meg is kellett operálni (aki az én rosszindulatú megjegyzésemet olvasná: gondolom be volt baszva mint állat, aztán veszekedtek Peterrel -férj- az utolsó üveg sörön). Többet nem írok róla, mert abszolúte nem érdekel mi van vele, a lényeg hogy nem itt van.

Egyébiránt természetesen a héten fedeztem fel a Billában hogy lehet kapni hántolt napraforgót, így kénytelen voltam venni egy csomaggal, aminek eredményeként csodálatos tavaszi rügyezésbe kezdett a fejem. De lehet hogy csak tinédzserkori* ragyák:). Mondjuk talán abból a szempontból szerencsém van, hogy három hónapja nem látott az Ember - így talán annyira nem lesz gáz, de jobb lett volna ha nem rügyezek. Mindegy, délelőtt már nem ettem belőle:), mármint a napraforgóból.

* ezt büntiből kapjátok

A pakolást a mai napon 80-85%-ra teljesítettem, már csak a napi használatos dolgokat kell elpakolnom majd, ugyanakkor nem tartom kizártnak hogy az egészet újra fogom kezdeni:) És a szobámat is kitakarítottam, de istibizi ez volt az utolsó alkalom.

Jaaaa, a legjobb, pénteken S "elkapott" (nyugi, neeem úgy) még az ablakot is bezárta a szobában, és előadta, hogy bizony nagy baj van. Mégis kellene három fix ember a szezon végéig, mert nagyon sok a munka... Sajnos, nem nagyon tudtam mit kezdeni a dologgal, főleg hogy a Duracell elemem már egy héttel ezelőtt kifogyott (ugye azzal számoltam hogy múlthéten vége) és azóta minden nap pislákolok csak:D:D De jó, mert a héten már nem idegesítem magam semmin, csinálgatom szépen komótosan a kis munkámat, aztán ennyi. Tegnap megkérdezte Heidrun meddig nyaralok, mert 18-án lesz egy dolgozóknak-vacsora és vissza tudnék-e jönni. Természetesen nem tudok visszajönni:):)

Még annyi, hogy aki tudja hogy nem otthon van, az retteghet, mert ha tudom meglátogatom - előbb/utóbb:)

Szépet,
AVe

Suxsch

Szóval az van, hogy ezen a hétvégén mégsem érkezem.

Történt pedig, hogy ez a baszadék kurva (és ennél sokkal szebb és sokszorosan összetett csúnyaságokat tudnék írni, tegye fel a kezét aki szeretné:)) dolgozott kemény egy napot múlthéten, majd újra beteget jelentett. Kedden, mikor Senija leszólt az erkélyről (semmi erkélyjelenet) mikoris én éppen a szokásos kis reggeli kávémat iszogattam, s közölte velem a frenetikus jóhírt, miszerint a naccsasszony’ megint beteget jelentett, konkrétan azt hittem szétbasz az ideg. - A hét közepén mesélte szintén S, látta az orvosnál, de D még csak oda sem köszönt neki (na erről tudnék mesélni), mindegy, Dagi valami vitamininjekciókúrára jár. Az kellene neki kúrás akarom mondani kúra, csak nem vitamin, de injekció van benne. - Főleg hogy kb. szerdától teltházzal mentünk és hétvégén még esküvő is volt – mely megér egy külön bekezdést, lásd következő bekezdés.

Nem nagy szám, de a lényeg hogy kb. minden család kisgyerekkel érkezett. Ami mondanám, hogy elindított bennem valamit - de mikor második napja tömény bébiszarszagra léptem be minden szobába, rájöttem hogy max. a gyomrom tartalmát indíthatta el bennem a dolog. Ez amúgy majdnem teljesült is, a huszonhatos retyóját kezdtem nagyban takarítani, na mondom akkor használjuk a perem alatti részekhez a vécékefét, meg persze a „lefolyós” részhez is. Benyomtam a kefét a lefolyóba, hát olyan hányás jött fel, hogy én menten kifordultam a fürdőből. A gyökérnél persze még az ablak sem volt nyitva (igazából már akkor gyanús lehetett volna a dolog mikor beléptem a szobába, mert olyan átható… hm, akkor még nem tudtam, de ez förtelmes HÁNYÁSSZAG volt bazmeg).

Na mindegy, gusztustalan egy hétvégi társaság volt, így kaján vigyorral az arcomon nyugtáztam, mikor az egyik kis gyökér belemászott a belsőudvari kis medencébe, mindezt kb. 15 fokban, úgy hogy egy napja esett az eső, valszeg kicsit hideg volt a víz, ment is a sírás-rívás mikor az apja kiszedte a vízből. Barom.

Ja, azzal kezdtem hogy nem hét nap van hátra. Az történt, hogy hm, talán szerdán vittem fel a főnökék ruháit a lakásba, de senki nem nyitott ajtót, így leraktam a cuccot a kecó előtti szekrényre, lefelé jövet azért biztos ami biztos, C az irodájában ücsörgött ezért megkérdeztem tőle, van-e ezzel valami probléma. Mondta hogy okés a dolog, majd elköszöntem. Majd utánam szólt. Tudnék-e esetleg kicsit tovább maradni, mert hát ez az izé dolog van Dagival. Közöltem vele, hogy sajna nem és nagyon bánatos arcot vágtam hozzá hogy lássa, mennyire sajnálomJ. Válaszul mondta, hogy okés, semmi gond, az ő hibája hogy így alakult a dolog (mármint hogy D mellé tette le a voksát,az a sztori, hogy minden szeptembertől csak három szobalánnyal mennek, mert kevesebb a foglalás, és ő D-t kérte meg hogy maradjon). Én barom, mire hazaértem rommá idegeltem magam – basszus csak tök jó arc volt velem és ha igazán akarnék, tudnék maradni még egy hetet. Ennek következtében rommá idegeltem az én Egyetlenemet (ez olyasmi mint Barney elmélete az ordításról) a szokásos „jaj-jaj mit döntsek” dolgaimmal – persze ki lehet logikázni, másnap igent mondtam (miután elfogadták a feltételeimet). Most aztán két dolog lehetséges, vagy már ma ki is baszta D-t, vagy ezen a héten megint beteg lesz.

Frissítés: a recepcióstól megtudtam, hogy kilencedikéig beteg a RIBANC, és reggel faxon küldte be az orvosi papírját... Hát azt hittem lefordulok a székről, úgy kellett röhögnöm... Csekkoltam, már engem is kibaszott a Facebook ismerősei közül. Ójaj.)

Egyébként mondanom sem kell, körülbelül 15 perccel az után, hogy igent mondtam már meg is bántam:D Na, ezen viszont már én sem lepődtem meg. 

Aztán még annyi van hogy a futást egyelőre hanyagolom, mert nap végére most aztán tényleg olyan hulla vagyok mint állat, reggelente próbálkozom egy kis tornázással hogy valamennyire szinten tartsam magam.

A kosztból már hót’ elegem van, zsíros deszkát AKAROK enni pirospaprikás szalonnával meg hagymával (A hagymát is hagymával eszem!:)) Viszont két receptet elkértem az itteni fiúktól.

Elkezdtek hazaszállingózni az emberek, úgyhogy csendesedik a ház, amire most örömujjongásban kellene kitörnöm, viszont annyira fáradt vagyok, hogy most aztán már kb. bombát is robbanthatnának éjjel, arra sem ébrednék fel.

A változatosság kedvéért újrakezdtem a pakolást, igyekeznem kell leredukálni a csomagok számát (én lepődtem meg legjobban, mert nem kicsit sikerült három szatyorból egyet csinálnom:) de ez még nem a vége…), mert nem fogunk hazafelé elférni az autóban – lévén, nem is hazafelé vesszük majd az irányt, hanem megyünk egyből nyaralni – juhééééééééééééééééé!

puszi/pacsi
BB

Utolschó

előtti bejegyzés követezik.
Ha nem leszek motivált jövőhéten, akkor az utolsó- osszátok be:)

Na, az van, hogy a múlthéten a büdösgec, szóval az egyik kolléganőm, Dagma a szabadnapja után megbetegedett... Tette mindezt akkor, amikor teltházzal megyünk, ráadásul aznap csak ketten voltunk így beosztásban (nemlétező tököm is leszállt) mert a harmadik csaj szabadnapos volt, jaaa és véletlenül pont itt volt a dromedár családja Németországból - valószínűleg én is beteg lettem volna. A szobáit takarítani öt napig? Mit mondjak hányinger volt. Nem akarjátok tudni miket találtam - és most képzeljétek el azt a snittet amikor a Csillagok háborújában Obi azt mondja a Rohamosoknak "Nem ezeket a droidokat keresik" Lehet hogy nem a Csillagok háborújában - ha így van, utólag is elnézést Lucastól:D

Pfff, aztán az van hogy pár napja arra ébredek hogy a jobb kezem ökölbe szorulva, s a rajta  lévő ujjacskákat, egészen pontosan az utolsó ujjperceket legalább tíz percig kell nyomkodnom hogy az élet halvány nyomát felfedezzem bennük, úgy el van zsibbadva. Egyébként mindenem kezdi felmondani a szolgálatot, a talpam, a hátam... Öregszem azt hiszem:D

Jaaa, jóhír, nem kellett ma bemennem Klagenfurtba a biztosítóhoz, mert ha itt végzek, akkor elvileg automatikusan megküldik majd azt a papírt otthonra, ami nekem kell. (Ismerve magam, egyébként tuti lesz vmi gebasz vele...)

Jaaaa (ittmárnégya), megvan az utolsó két heti beosztás, nézem... be vagyok írva vasárnapra. Úgy elkezdtem röhögni mint állat... Aminek több oka van; egyrészt a rolólehúzás szombaton következik be, ráadásul kértem H.-t hogy az uccsó munkanapomon hagy dolgozzak csak ötig vagy hatig... Nos, vasárnapra be is írt ötig - ami rendkívül kedves:) - viszont a faszom aaaaaz dolgozzon az utolsó munkanapján fél nyolcig akinek két anyja van... Így már vázoltam a Vének Tanácsának hogy ne számoljanak azzal hogy fél nyolcig itt ölöm magam, szépen jövök előbb, és lépek előbb. Akik, már tervezik a jövő nyarat, miszerint V, V lánya (neeeeeeeeeeee) S és én tökéletesen elleszünk itt négyen:D (meglássuk)

JAJAJAJAJAJ - már nagyon várom a hazautat, tetszik tudni, elkezdtem már a pakolászást is. Már a múlthéten:) Mit mondjak, gyűlnek a cuccok, gyűlnek vonattal/egyedül tuti nem menne:D:D Viszont nem is kell mennie, mert jön értem Egyetlen:D

A telefonom viszont egy fos, úgyhogy szerintem megint Gusztit fogom boldogítani ha hazamentem... Egyrészt. Másrészt szerintem le is fogom cserélni.

Aztán, megvan a hely neve ahova nyaralni megyünk - IDE és már azt is nagyon várom.
Semmit, azaz semmit nem fogok csinálni, azonkívül hogy felveszem a kis bikinimet, fogom a törölközőt meg azt a napozósátorbizbaszt, és levonulok a mödanciéhoz.

Most pedig rohanok, mert ma már másodszor hozom magammal a fényképelőgépemet, hogy majd fényképelek, elvileg fel szeretnék menni a kilátóhoz, remélem lesz még egy kis fény (már most látom hogy semmi:))

Puszi/pacsi:)
Zene

Történéschek

hmmmm, mit mondjak vannak is - meg nem is.

Múlthéten végre erőt vettem magamon, és bementem Klagenfurtba. Természetesen ez azért nem ilyen egyszerűen történt; jól kigondoltam, megyek hajóval - van rá egy jegyem amit majd még el kell lőnöm - ami 10:50-kor van a kikötőben - de előtte még elmegyek a bakancsomért, ugyanis találtam egy susztert aki - figyelj, most figyelj (mondjuk ez utólag derült ki) de kemény 3 euroért megvarrta, ragasztotta - és el sem lopta:):) Úgyhogy most a Drágaszágom majdnem olyan mint új korában, csak kicsit használtabb:D
Pffff, aztán vissza szobára, ahol ráeszméltem hogy rohadt meleg van, nem megyek én sehova - következett a fetrengés. Megunva a fetrengést, és lévén a hajót már lekéstem, kitaláltam hogy én mégis bemegyek Klagenfurtba - immáron vonattal (amit még mindig utálok mint közlekedési eszközt). Összekapartam magam, és lejöttem a hotelbe - nézzenek nekem vonatmenetrendet; 11:02-kor estem be a recepcióra, 11:12-kor jön a vonat, a következő fél óra múlva...és az állomás persze nem a szomszédban van. Mindegy, a kis flip flopom füstölt mint állat, úgy szedtem a tappancsomat, de pöcre megcsináltam, jegy megvásárlása automatából, aluljáróba le, aluljáróból fel, peronon megáll, vonat érkezik - Anita felszáll.

Egyébiránt el kell mondanom, megtaláltam azt a nyomorult plázát, amit két hónapja kerestünk, kb. két utcányira attól a helytől ahol bolyongtunk... Vettem ezt- azt... Aztán betévedtem a Hervisbe, gondoltam veszek magamnak egy rövidgatyót, de a női nacik ilyen seggem alig takarják hosszúak voltak, a pasisak meg hatalmasak. Kifelé jövet sajnos betévedtem a túra részlegre... aminek ez lett a következménye:

megláttam, és az enyém akart lenni. Igaz, elmentem előtte kétszer, harmadszorra elindultam kifelé a boltból, de ááá, mondom felpróbálom - abból még nem lesz gyerek. Nos, lett. Így a kis Hamwag kapott egy Lowa tesót:):) Gyönyörű, nem? ááááááááááá

Aztán ma voltam Hoferben, ezt a kicsikét tettem a kosaramba:

Na, a dinnye vásárlásnál ugye úgy van az ember, hogy két eset lehet vagy kong vagy cseng, és ha az egyiket csinálja, akkor a dinnye finom. Na, én ma azt hiszem olyat vettem ami kongott. És ez nem a finom. Ráadásul azzal nem számoltam, hogy mivel ez egy minidinnye, így a magok is sűrűbben fordulnak elő benne mint a normálisban, így nem tudom példának okáért mondjuk kienni a közepét, a többit pedig otthagyni hogy más egye meg:) - szóval itt az van hogy egy falat dinnyéért kb. 15 magon kell magam átküzdeni (merthogy utálom a dinnyemagot, és lenyelni sem tudom).

Ja, a lényeget utoljára hagytam: hó végén megyek haza!!! Nem az én döntésem volt, én szokás szerint faszakodtam mérlegeltem a dolgokat, körülbelül fél óránként változott a hazamegyek/kibírom státusz az agyamban. Mondjuk Dagi arca megért volna egy misét; amúgy annyira utálom... teljesen bele van betegedve hogy az én munkámmal elégedettebbek a vének mint az övével... a múlthéten például beközölte hogy holnap majd kutyasnacket is kapok majd. Mindegy bolond szegény:) De a véneké is, mikor megtudták hogy Dagi marad a nyakukon... tök vicces :D

Így lehet készülni a welcome zabapartikra, a szülinapomra meg aaa karácsonyra is:)

Viszont elárulom, azért hogy én is élvezzem még kicsit a nyarat, vettem magamnak egy fürdőruhát is - az erről készült fotóval nem ijesztgetek senkit, mert a végén még megáll a fejlődésben - és egy ilyen strandon nap elöl bekucorgó sátrat is - merthogy megyünk ám nyaralni ha hazaértem:):)

Ezzel a nagyon szar zenével kívánok kellemeset (Mondjuk futásnál jó:))
WTF 

Upsch

Hihetetlen, a gmail-ben a címtáron belül elkövettem valamit, és jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee megvannak az emailcímeeeek, a kis csevegős barátaim, jihááááááááááááááááááá

(akkor is utálom az okostelefonokat. Jah, pont tegnap szemeztem egy Samsung Galaxy S3-al, deminek... annyit érnék neki gazdiként mint halottnak a csók:))

Namindegy, boldogság van!

Jelentem aláschan

kevesebb van már előre mint hátra.

Reméltem, végre egy vidám hangvételű bejegyzéssel gazdagíthatom a blogot, DE persze nem mondhatom.

Másfél órája borult az egész - mostanra pedig síkideg vagyok.
1.Gondoltam, eszek egy szendvicset "odahaza" mielőtt lejövök bloggolni, hát BAZMEG valaki felzabálta a fél sajtomat és felvágottamat, de hál' istennek nem sajnálta magától a szendvicskrémemet sem (azért mondom hogy hál' istennek mert nem vettem volna a lelkemre, ha üres kenyérrel eszi).
Írtam is egy kedves üzenetet a hűtőre, miszerint "Nem tudom melyik seggfej eszi a felvágottamat/sajtomat, de remélem ízlik neki - és ha nincs pénzed élelemre szólj, tudok adni".(Az imént egyébként megtudtam melyik gyökérszülött volt az)
2. Szokás szerint, ha hétfő - akkor szabadnap. Végtelen unalmamban reggel nekiláttam rendbe rakni a telefonkönyvemet. Sikerült is, mintegy másfél óra alatt, teljesen boldog voltam - egészen mostanáig, úgyis a kurva gmail-ből eltűnt minden adatom. Úgymint az összes csevegőpartner, majd az összes email címemmel együtt. A legszebb az egészben hogy pl. a szaros szinkronizálást viszont nem kapcsoltam ki.A F**SZom tele van az androiddal, az összes kiba' okostelefonnal - főleg mert hót' hülye vagyok hozzájuk mint már számtalanszor kiderült. (TAZ - WTF???? mit csináljaaaaaaak????)

Viszont jeee, ma megleptem magam ezzel:

 








 ... és közel 100 eurot hagytam a BIPA-ban:) Szívroham ON.

Aztán az van még, hogy az elmúlt két hétben a chinpokomonon is folyik a víz, újfent negyven fokhoz közelít a hőmérséklet. Biztos jó lenne lemenni a tóhoz, ha más nem egy kicsit trappolni a vízben, de nihhhincs hozzá kedvem. Bónusz plusz, naponta egy, azaz egy fő biztosan megkérdezi, megyek-e úszni - mindezt úgy, hogy már az összessel végigvettem - nem tudok úszni, utálom a napozást. Nem, nem, nem - ez biztos olyasmi errefelé mint az angoloknál az időjárás téma.

Haahhahahaa, aztán volt ám "félidő-parti". Amire nem igazán akartam el(le)menni, viszont a szolgaszállónál volt, így gondoltam jobban járok ha elvegyülök és nem a szobámban kapok rohamot a zsivajtól. Állítólag van az a mennyiségű alkohol amitől minden nő megszépül - na, ez most rámvetítve úgy néz ki, van az a mennyiségű alkohol amitől táncolni kezdek. Tétel: 3 üveg 0,33-as 5%-os sör és két vermuthszerű itókából történő (egyébként fogalmam sincs mi, de a többiek úgy itták mint a vízet) kortyintás. Jah, mindenki sztárolta magát mekkora buli lesz, így tánc-úgy nemtudom, aztán ültek az asztalnál (erre most nem tudom írni hogy álltak mint a f*sz, fene) mint galambok a villanyvezetéken.
Szóval, Anit táncolt, sőőőőt, elsőként az asztalon! Másnap mint megtudtam Dagitól, vezető hír voltam a hotelben, és követőim is voltak (majdnem mint a Twitteren) mert pontos számadatot közölt velem, mennyit ittam:):)- és tényleg. Ez az egész egy vicc.

A legrosszabbat pedig utoljára hagytam - elkezdtem németezni...(muhahhahah - sátáni kacaj)


P, a

ABC

Schemmi különösch

pfff, ez mind történt az elmúlt héten.

Napersze, azt leszámítva hogy addig stresszeltem magam, míg szokás szerint kijött a terpeszem a szám jobb sarkában (persze a szám mindkét sarka jó, de ez mégis a jobbik). Mielőtt kitör a káosz, nem erről fogok sztorizni, nyugi.

Minden visszatért a régi kerékvágásba, vagyis 13-1 után most újra 6-1 az állás. Ezen a héten is - a jövőheti beosztást pedig még nem tudom.

A héten betelt a pohár. Mióta teltházzal megyünk, majd' minden estére jut valami ami miatt nem tudok aludni. Vagy egy buliból érkeznek haza a fiatalok alkoholtól túlfűtötten, vagy csak egy mezei ivászat után esnek be tökrészegen, de az is előfordul hogy csak simán ugatnak (bocsánat, de nem - nem tudnak beszélgetni, csak ordítva kommunikálni egymással). Szóval, csütörtökön szűrkurváéknál buli volt (a mellettem lévő szobában laknak) kilenc magasságában betoltam a füldugót a fülembe, gondoltam - én kis naív, majd ezzel átvészelem az éjszakát. Fél 11 környékén éktelen vernyogásra ébredtem, a következő hangeffektusok kíséretében "ááááááááááuuuuu" "váááooovvváváávávááá" ezenkívül a dromedár szűzkurva valami éktelenül idegesítő hangon röhög "muhahahhaha" (otthon majd élőben megpróbálom utánozni hogy tudjátok, mire gondolok) illetve elhangzott a "valaki segítsen" felkiáltás is. Sajnos motorosfűrészt nem hoztam magammal otthonról (pedig nagyonagyon segítettem volna rajta), így maradt az hogy lementem elszívni egy cigit - ekkor már 11 óra lehetett - gondoltam, kicsit lenyugszom, aztán bekopogtam - ugyan már egy kicsit halkabban gruppeneljenek. Mázlimra ugyan feltettek valami szűrőt agukra, viszont annyira felbasztam magam, hogy körülbelül hajnali egyig nem bírtam elaludni.

Előző nap partieste volt, így két napon belül ez kicsit soknak bizonyult - mint akit agyonvertek, úgy mentem dolgozni. Basa napi első "Wie gehts Anita" kérdésére (naponta ugyanis megkérdezik vagy tízszer, nem kamuzok, aztán a tizedik magasságában általában már elborul az agyam, és felveszem a tömeggyilkos arcom - ezután szokták már nem megkérdezni többször) vidáman közöltem, az elmúlt két napban alig aludtam - hát persze hogy remekül vagyok. Aztán elmondták, nem én vagyok az egyetlen aki nem tudott aludni, a horvát felszolgáló pasi sem, aki szólt már a főnöknek. Gondoltam rákontrázok, én is megjelentem H szine előtt, és előadtam, hogy bár tudom, nem az én dolgom, ugyan hagy szabadjon megkérdeznem meddig dolgoznak itt az én kis tündérbogárkáim. Választ ugyan nem kaptam a kérdésre, csak egy „miértet” de én is bejelentkeztem, hogy juhééééé újabb éjszaka hogy nem tudtam aludni. Ebédnél megjelent Chris, és közölte a társasággal hogy ez nem partiház, és lesznek szívesek kicsit moderálni magukat. Aznap este csend honolt a házban, furcsáltam is, alig bírtam elaludni :) (Amúgy azóta nem láttam a szűzkurvákat, de szeritem nincs olyan szerencsém hogy hazamentek.)

Aztán; bár nem szokásom átszámolni, mikor mennyit költök, vagy mi mennyibe kerül - a gyümölcsök esetében ez másképpen van. Horror, egyszerűen horror áron vannak. De. Pénteken megleptem magam egy kb. egy kilós görögdinnye szeletkével (csak így szerényen) - mely még sajnos aznap este kilehelte a lelkét. Vááá, másnapra meg is bokrosodtam, eszembe jutott, a héten láttam valamelyik katalógusban (érted, valamelyikben... nem tudom melyikben azóta sem) hogy az ananász akciós, csak 0,99 cent. Háh, mondom nekem ananász kell, így szombat reggel elindultam Velden felé meló előtt, ugyanis a biciklitúrám alatt elmentem valami bolt mellett, gondoltam az lesz az ahol akciós lesz:). Na, szóval el is indultam olyan 7:50 magasságában, gondoltam pikk-pakk megjárom, még talán fél kilencre be is érek dolgozni (itt jegyzem meg, még szerencse hogy papír szerint is csak kilencre kellett beérnem).Tehát az történt hogy gyalogolok vagy 25 perce, és lófaszra semmi bolt nem bukkant fel az út másik oldalán. Ekkor már tudtam, ennek fele sem tréfa, el kell indulni visszafelé. 

Viszont mit említettem, meg voltam vadulva, így kénytelen voltam a Billában hagyni súlyos ezreseket pitlicsálé mennyiségű gyümölcsért. Hiszen....

Hiszen szombaton jubilee volt, pont két hónapja hogy itt rontom a levegőt - ezzel a szerény vacsorával leptem meg "magunk" (nem, nem csendélet).Viszont igen-igen, az egészség találkozott a VANILIÁS Coca-Colával, de ez van. S úgy tűnik vannak még csodák. Imádom. Még mindig. Ilyen az, amikor az amikor az embert nem csapják be az emlékei.

Aztán, úgy emlékszem még nem jegyeztem le - minden héten elhangzik valaki szájából (basa, szarka, Dagi) hogy kivel ajánlatos vigyázni mert "dangerous". Komolyan, ennyi ember nem is dolgozik itt, mint amennyivel vigyáznom kell.... Ebből a szempontból leginkább Dagi megy az agyamra - de kijöttem a sodromból, így rövidre zártam a faszakodását; engem nem zavar ki veszélyes, mert úgysem értem amit beszélnek, én meg pláne nem tudok neki mit mondani - így lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Pénteken meg elvileg koktélozunk (elvileg koktéloztunk már júniusban is) – szóval nem tudom mi lesz belőle. Hó végén pedig  Fete Blanche ahol ha minden igaz csápolni fogunk. Full fehérben... ami hát nem igazán slankít...Óje.

Erről jut eszembe a heti kedvencem; 

Dagi közölte velem, hogy az a nadrág amit látok rajta (eddig azért nem hordta, mert nem bírta felvenni) 36-os. Nem akartam neki mondani, hogy az úgy harminchatos aranyom, mint az én lábam 34-es. 

Összehasonlításként közlök két képet:

Ha ez a kép itt baloldalt Dagi, akkor ez vagyok én itt jobb oldalon:

Remélem senkinek nem kell részleteznem a szembeötlő különbséget. Ha mégis akad, akinek igen - az kérjen időpontot emailben októberre:):)

Egyébként azt hiszem, hogy a kihozott három rövidnadrágom közül egyet sikeresen hazateleporáltattam. Paráznom nem kell, cserébe van már hét pulóverem is -kell is az a harminc fokban:):)

A Bébikéim pedig egyben hazaértek, én pedig becsülettel végignéztem a 22 perces összeállítást a készített fotókról.

Kívánok sok napsütést mindenkinek,p
Bailando

Meschélek

Remélem senki nem rágta csontig a körmét izgalmában. Jelentem élek, sőőőt még haza sem szöktem; többszörösen összetett oka volt az elmúlt időszak betűnésének.

A szokásosnál talán kicsit hosszabb bejegyzés következik; kezdem rögtön azzal, amit vagy három hete vetettem „New, blank document-re”:

Természetesen, amilyen peches vagyok – sikerült plusz 36 fokban megfáznom. Nem kicsit, hanem nagyon. A recepciósunk a segítségemre sietett – majd ő bevásárol nekem az apotékában. 36 euro lett a vége, kicsit szívrohamot kaptam. Otthon öt év alatt nem költök ennyit gyógyszerre:D Mindegy, remélem használni fognak a cuccok, mert mocskos szarul vagyok.

Ennyi, a dőlt betűs részt mind sikerült anno kipréselni magamból. De. A helyzet azóta is változatlan, immáron harmadik hete hogy a takony, a köhögés és láz beugrott hozzám látogatóba, és  az istennek nem akarnak lelépni. Az utóbbi kettő még hagyján, de a láz… Szoktam én lázasan dolgozni otthon is, persze – csak irodában, azonban totttálmás’ lázasan fizikai munkát végezni. Konkrétan minden nap végén meg vagyok halódva.

Igazából csak remélni merem, ez nem a tavalyihoz hasonló kórság, amikoris majd három hónapig tartott míg meggyógyultam. A legviccesebb az volt, hogy anno még a háziorvoshoz is ellátogattam (izé, mondjuk olyan három hét után…), aki miután az első antibiotikum kúra nem használt, feladott házinak egy másodikat – na persze az sem, harmadikért meg már ment vissza a faszom fene hozzá.

Mindenesetre újra tornázok, hátha az segít:):) Najó, néhány napja az esti jégkrémemet sem eszem meg… azóta a torkom mondjuk határozottan sokat javult – ki érti ezt?

Halkan jegyzem csak meg, amúgy a diagnózisom: mandulagyulladás. Mivel még nem doktoráltam, nem merem száz százalékos állítani, de ez szerintem az :D

Az „öröm-bodottá” is járt errefelé. Igaz, nem tartott sokáig és hááát, most még mindig rossz, de ez valószínűleg így is lesz egy darabig ugyanis fogalmam sincs, mikor tudok (ha egyáltalán) hazalátogatni.

Történt ugyanis, hogy erre járt az én Egyetlenem. Persze, nem véletlenül toppant be:). Kaptam egy csomó gyógyszert, ajándékot, még ajándékot éééééés Pocakot (nem, köze nincs a reklámhoz, én neveztem el így és majd látjátok miért:))Természetesen azokon a napokon, mikor még dolgoznom is kellett s így csak a késő délutáni órákat tudtuk együtt tölteni kánikula volt. Hatalmasakat sétáltunk a nem kimondottan hatalmas városban; volt ilyen vursliizé izé zenével, láttunk nagyonlaposautók felvonulást (úgy érzem nekem is szükségem van egy MustángraJ), Egyetlen is találkozott Szamár haverommal (akinek szerintem pocaklakója van, legutóbb nem tűnt fel, lehet most hétvégén megnézem majd, egyben van-e még), találtunk egy várromot (persze, nem úgy hogy mentünk az erdőben és egyszer csak „nézd, egy rom”, tehát előttünk már valaki más megtalálta) de amekkora szívás (igen „ezek hülyék”) a rom szombatonként 15 és 19 óra között látogatható (fogalmam sincs mi értelme van annak hogy le van zárva, egy-két halott szerintem simán beleférhetne a statisztikába)– így szétfotózni nem tudtuk, így rám vár a feladat egyik szombat meló után felkaptatni a hegyre és teljesíteni a küldetést. Majd az első, várva várt közös napunkon húsz fokot esett a hőmérséklet és egész nap szakadt az eső. Így elkocsikáztunk Klagenfurtba – és most megint jön a szokásos „ezek hülyék” rész: vettem volna magamnak egy farmert. Ugyanis többen mesélték, hogy ebben a Klagenfurt city-ben van ám olyan hogy pláza. Nademost. Négy megkérdezett bennszülöttből öt nem tudta hol lehet erre rábukkanni, egyre a nyomorult „neue és älter straße” került terítékre. Szóval, akkora barmok, hogy nem tudják hol van a plázájuk, érted?  Természetesen felbaszidegesítettem magam mint állat, így hazafelé kénytelen voltam vásárolni ezt-azt a Hoferben. És ebédeltünk egy nagyot, de akkorát, hogy Egyetlen már a végét járta mikor az én megmaradt fél adagomat próbálta eltüntetni:)

 

Másnap persze ismételten kisütött a nap, így körbekocsikáztuk a tavat

(japán turistát játszottunk így képek a szokott helyen) illetve felmentünk a Pyramidenkogelhez. Na, ide aztán biciklivel eltartott

volna egy napi az út. Felfelé. Lefelé aztán mint a pinty, főleg hogy 

szerintem mentővel hoztak volna:) Tadaaam, és íme én teljes

életnagyságban:

Sajna piszok gyorsan eltelt ez a néhány nap, meglehetősen rossz volt hazaengedni őt, főleg úgy hogy én nem ültem az autóban:). Próbálok vidám arcot vágni de azt hiszem nem igazán megy, mert még azt sem mondhatom, legalább a felén már túl vagyok. Nem tudom mikor startolhatok haza – két dátumot lehet belőni a naptárban az alapján ami itt szájhagyomány útján terjed.  Az egyik sokára van, a másik mégsokábbra:) Le sem írom, mert látni sem akarom…Viszont legalább Pocak itt maradt velem:

Apróschágok

Nemrég három napot nélkülöztük kisbuddhát, hazautaztak a férjével – én csak örülök amikor nincs… Általában vele folytatom le a legjobb beszélgetéseket, íme egy kedvenc a nem túl távoli múltból:

– Készen vagy?

– Még nem.

– Miért?

Magyarul sziporkáztam egy sort magamban, milyen válaszokat adnék neki, majd kiböktem:

– Mert lassú vagyok és nem dolgozom.

Kicsit ledöbbent a választól, zavartan fordult vissza a vasalógép felé. Én meg úgy voltam vele, emésszed csak bakter. Természetesen sok minden más mellett, ez a halálom, hogy állandóan basztatnak, készen vagyok-e.

Na, túl vagyok az elsőn. Amin otthon csak jót röhögtünk – hogy hahah-ha majd ilyen lesz. Hát lett (tudom, nem kezdünk vele mondatot). Szóval, első este  bár rezgett a léc, de azt mondanám „rendesek” voltak, a gumit belekúrták a szemetesbe (nem nagyon szaroztak azzal hogy esetleg vissza a csomagolásba, netán elkössék vagy valami sumákolás, khm). Második nap – illetve este aztán belecsaptak a lecsóba, az egyik lepedő konkrétan mindenhol gegós (nem kellett hozzá ilyen spéci izés szemüveg és zseblámpa mint a SCI-ban) és másmilyenes volt – s bár én láttam már egyet s mást életemben, a pasi csak valami mutáns lehetett, mert ennyi cuccot appppáám! Aztán a fürdőt takarítva megoldottam a „másmilyenes” rejtélyt - hiába egy másik használt gumi a szemetesben, a nénit análisan is megzaklatták. Az erre vonatkozó bizonyítékokat inkább visszatartom, de higgyetek nekem:)

Danieltől másoltam át néhány filmet a gépemre – németül (okés, a HIMYM három első évadát angolul). El kell mondanom, lővésem sincs mit beszélnek benne; a szókincsemen valljuk meg őszintén van még mit csiszolni, de az egész ilyen „nichtumsonstdennsieisthydrophildasheißtsieschleustwasserindiehautlässtsieprallerundjüngerwirken”

okéoké - de ennek hol az eleje és hol a vége? Fogggalmam sincs mi van:) néha úgy érzem magam mint amikor a hotelben beszélnek hozzám.

Dagmartól kaptam egy meghívást a téli szezonra. Valahol Tirolban dolgozik és néhány napra simán becuccolhatok hozzá ha van kedvem. Woow.

Ezenkívül már Senjia is a téli szezonnál tart, van-e munkám, mi lesz velem a téli szezon alatt, hol leszek- és mivel a válasz nemleges volt, közölte majd ő beszél a főnökével és majd mehetek hozzájuk. Napersze:)

A legkedvencebbem pedig múlthétről Vera, aki szintén előadta, hogy ha megtanulok szépen vasalni (mert akkor már mindenhez értek), akkor mehetek az „ő hoteljébe”, ahol az egész bosnyák pereputtya vele van. Na, még ez hiányozna nekem.

S akkor jöjjön az elmúlt 12 nap. Ennyit dolgoztam most egyhuzamban. Cefet kemény gyerekek, tényleg éreztem hogy „elfogytam”, nincs tovább.

A szokásos történések mellett fel kell jegyezzem, elvesztettem a szüzességemet*, valamelyik reggel a kiosztásnál az egyik szobám mellett ott a megjegyzés „HUND” (*háziállatügyileg). Nabazmeg, gondoltam magamban – még a kutyaszart is takaríthatom… Hogy kerek legyen a történet, én nem tudom mi volt de valami hasonló mint világ proletárjai egyesüljetek, mert az egy vendégből aki kutyát hoz, három lett. Mármint nem egy vendégből három- és nem is kutya, hanem három szobámba is kutyával érkeztek. Most gyorsan le is kopogom – nem fordult fel a gyomrom és túléltem.

Mint ahogyan a „Fete Leon” partit is. Óóóóójeee, igen erről mesélek kicsit. Múlthét pénteken e jeles esemény alkalmából hazaküldtek „privát takarítani” – ekkor éreztem hosszú idő után újra, hogy egy ér megpattan valahol az agyamban. Mert – most figyelj, Maria szólt Heidrumnak, Heidrum szólt nekem, de Heidrum szólt Verának is aki nekem is – eluralkodott a káosz a munkásszállón, és ki kellene takarítani… Szóval ezt csináltam múlthét pénteken, takarítottam a partiarcok után "otthon", majd egyszer csak beront az alkoholista Maria, hogy irány vissza a hotelbe, mert segíteni kell. Második ér pattanása hallatszott valahol az agyam hátuljából. Okés, átöltöztem, visszaslattyogás a hotelbe. Ahol nagyjából háromnegyed órán keresztül nem történt semmi, az alábbi két dolgot leszámítva; kb. 30 időzített pincér/nő taposta egymás sarkát az udvaron, Vera megbeszélte Mariaval mekkora jó ötlet lenne ha hetente egyszer kitakarítanám a partiszállás (harmadik ér, reccs), s lévén mindennek fültanúja voltam, azt hiszem még a szemem is tikkelni kezdett. Egyébiránt a hatalmas pániknak, miszerint vissza kell menni semmi alapja nem volt, mert a droidok simán meg tudták volna csinálni azt amit én csináltam kb. tíz percben. Vasárnap pedig totál nem volt már őszinte a mosolyom.Viszont holnaptól a következő két mondat imádnivaló mosollyal az arcomon felvételre kerül a válaszaim közé: pont leszarom és  nemérdekelamitbeszélsz.Hihihihi

És hogy lássátok mennyire nélkülözhetetlen vagyok, tegnap kiderült hogy van olyan dolog amit csak én tudok megcsinálni négyünk közül. Hihetetlen, pont mondtam is tegnap Egyetlennek, valószínűleg azért, mert majdnem diplomás vagyok (egyedüli a szobalány csapatban) ha diplomás lennék, még ennél is jobban tudnám megcsinálni szerintem. Eláruljam ugye, mihez értek nagyon?;)

A kerti bútorokhoz tartozó ülőkék huzatait előfordul hogy kimossák. Namármost, ezt a többiek nem szeretik felhúzni a szivacsra... :D:D mert macerás. Tegnap mikor berobogtam a mosókonyhába, Vera ezt közölte velem: dejó hogy megjöttem, mert Dagi ugyan próbálta, de nem tudja megcsinálni. Hihhhetetlen mennyire jó vagyok.

Zárva a napot, Scream&shout

p