Walk...

... 500 miles


igen, ilyen KELL :D

Jelentem, megérkezett a nyár

mostanság 30+ fokok röpködnek errefelé. Remélem odahaza is tombol a jó idő Srácok!

Jelenleg egy légkondicionált irodában szeretnék dolgozni – viszont akkor nem tudnék ilyen érdekeseket írni - lássuk hát, mik a történések „Pörcsahban”:)

Kezdjük a mai nappal - szóval tegnap kértem a mai szabadnapomra egy biciklit, és láss csodát, kaptam:) :)

A következőket szükséges tudni:

- a bicikli kb. a mellkasomig ért (fogalmam sincs mi van, lehet megyek "össze"?) így alig bírtam le és felszállni rá, 

- nincs hátizsákom (csak egy 40 lityós) így egy kis szalaggal erősítettem kemény egy liter narancslevet a csomagtartóra

- vagy hat éve nem kerekeztem,

- 32 fokot mondtak mára (volt annyi),

- bicikliútvonalas térkép beszerezve

ergó mint látjátok, maximálisan felkészülve az útra - elindultam. 

Szép nyugisan tekertem - nem hajtott a tatár, nézelődtem, fotóztam (néhány új képpel bővült a picassa) néha mikor nézelődtem kicsit félrehúztam a kormányt meg néha olyankor is amikor tekerés közben fotóztam. Elég korrekt kis biciklis út van errefelé, próbáltam is követni. Akkor fostam be kicsit, amikor megérkeztem Veldenbe ugyanis itt az autóúton folytatódott a kerékpárút. Hál' Istennek csak egy rövid szakaszon, majd mentem tovább az R4-es jelűn. 

Igazából furcsa volt, hogy eltűnt mellőlem a tó és hegynek felfelé kerekeztem már mióta, ráadásul a városkák nevei amiken átmentem sem igazán voltak ismerősek, de úgy voltam vele, lassan csak visszakanyarodik az út a tó mellé. Aki nem találta volna ki, annak elárulom természetesen eltévedtem. De ez most megint nem az én hibám (túrázásnál is ez volt) a hülye jelek itt sincsenek rendesen kirakva, persze hogy Föderlach volt a hely ahol kikötöttem. Itt most lehet kicsit nevetni, de halkan... :)

Aztán egy szembejövő holland házaspárral megvitattuk, hogy totál rossz irányba megyek - így visszafordultam, és persze fel is basztam magam - én mondom már nem megyek itt körbe sehol. Ami mint utólag kiderült, nem is volt hülyeség, hiszen a bal térdszalagom, ami általában az első futások alkalmával szokott befeszülni, most a biciklizés hatására is ezt tette. Imádkoztam mint állat nehogy most szakadj el, nehogy most szakadj el.. és mondanom sem kell mekkora szenvedés volt mire visszaértem Pörtschach-ba. Nos, senkinek nem kívánom az átélteket... Jah, mellesleg nagyon mókásan nézek ki, mert a karom rommá égett - de csak a külső felén:D:D a lábam pedig hófehérke.

(Blogírás előtt vettem egy voltarent a gyógyszertárban, de most hogy megmozdítottam a térdem, úgy érzem nem igazán segít.. nem tudom hogyan fogok így holnap lépcsőzni)

És akkor következzék az "ezt történt az utóbbi napokban" rész:

Volt egy rendezvényünk (az egyik ruhamárka tartotta itt a 2013 őszi/téli „bemutatóját”), és persze, mivel állandóan kolbászolok „elcsíptek” és megnyertem azt a nemes feladatot, hogy letakaríthattam az épített kifutót. Nos, a kifutó fekete volt. Mindez egy vastag műanyag sátorban az udvar közepén, délelőtt kb. 11 magasságában, kb. negyven fokban. Sikerült megtapasztalnom, milyen az, ha az ember letörli a verejtéket az arcáról, és rögtön újra folyik rajta. Sőt, azóta szinte mindennap megtapasztalom:):)

Találtam futóhelyet magamnak, kb. 7 percre a kecótól, igaz a mai nap után nem tudom mikor bírnok újra járni 

– de,  amint alakultak a dolgok ahogyan kell, reggelente ide fogok járni futni. Finom kis focipálya, semmi aszfalt, semmi beton. Közben már csak azért kell imádkoznom, hogy ne menjen belém kullancs – mint ahogy két napja majdnem: hazaértem melóból, gondoltam szépen süt még a nap, kiülök a ház mögötti szakadt fotelbe, kicsi D vitamin felvételre. Leülök – persze faszán beleakadtam valami mutáns pókhálóba (már itt elment a kedvem az egésztől) aztán éppen helyezkedek, mondom némáá’ mi ez a lábamon – hát egy kis dög volt, de még időben elkaptam. Ebből az következik, hogy többet nem akarok kiülni a ház mögé, és visszakanyarodva a bekezdés témájához – remélem kullancsmentes futónapokkal örvendeztethetem meg magam.

Aztáááán, gyanúsan nőtt azon napok száma mikor hal kerül a tányérra. Mármint nem az enyémre, másokéra. Sőt, egyik nap extra szívás – tészta figyelt a pulton, mellette tejszínes valami, hm, mondom nézd, répa is van benne,  valami zöldséges cucc lesz. Nem sajnáltam magamtól, kiültem az udvarra enni, aztán konstatáltam, hogy ez bakker megint valami vöröshúsú hal. Így ettem a tésztát, és már alig vártam a vacsoraidőt. 

Hm, csirkés rizottó – szeretjük (ugyanitt jegyzem meg, 

amúgy mindent megeszek, tehát nem igazán tudom megmondani milyen az itteni „konyha”) - na, gondoltam végre jóllakom. 

Megismétlődött a fenti jelenet (értsd udvarra ki), majd

az első falat után konstatáltam valaminek nagyon furcsa íze van… és ekkor megláttam az első kis alient a tányéron, majd néhány másodpercnyi kutatás után a többit, sőt egy kagylót is. Kicsit feljött az az egy falat ami lement, majd némi szelektálás után a herkentyűk átkerültek a tányér jobb oldalára, és a bal oldali maradék pedig ment az arcomba. 

(A kép alieneket ábrázol, nem a vacsorámat)

Jah, amúgy Űrbéka kapitány remek ötletet adott arra az esetre, ha végképp elfogyna a türelmem: elkezdhetem kinyírni a vendégeket a hotelben. Már látom is magam mint egy Agatha Cristie könyv főszereplője a furcsa, magának való szobalány aki törve, vagy egyáltalán nem beszéli a nyelvüket :D - érkezése után nem sokkal megszaporodtak a rejtélyes halálesetek az XY hotelben.

Csak hogy tudjátok, vendégem érkezik a hétvégére,) és ha minden igaz, júliusra is van már egy jelentkező:)

(S)c(H)sak úgy

A mai napom sem a pihenésről szólt - persze aztán nyafogok mennyire fáradt vagyok:):) Négyszer tettem meg az utat a szállás és a város között, ami azért nem kevés, lévén a szállás messze, és a város relatív "nagy".
Jó hír, ma átvettem a bankkártyámat, és most már online bankolni is tudok hihihihi.

Remek kis prospektusokat szereztem (hovafelé menjek:), illetve egy nagy térképet, amivel már ki is plakátoltam a szobám falát - lassan de biztosan szerintem beindulok:):)

HA valaki keresne, itt megtalál a képek között:

https://picasaweb.google.com/kertesz.anita5/AusztriaiKuldetes

Útelágazódáshoz érkeztünk - a sorok között...

Nos, miután az elmúlt nyolc napot végigdolgoztam, elégedetten dőlök hátra és írom a kis blogomat a pihenőnapomon. Azt csak halkan jegyzem meg, olyan vagyok mint akit agyonvertek… Így a ledolgozott munkanapokkal egyenes arányban csökkent a tornázási hajlandóságom.   Kezdjük a rossz hírrel – tehát a múltheti pihenőnapom… Szóval, az úgy volt, gondoltam lemegyek reggelizni, és ezt követően végzek egy kis kutatást a neten. Ez utóbbi kutatás azonban okafogyottá vált, így benéztem a konyhára, ahol persze már morzsák sem voltak az asztalon (ez kb. reggel nyolckor de sebaj, rámfér a koplalás) így ha már cipeltem a gépet, gondoltam nézzük meg mik a hírek otthon. Megmondom őszintén egyébként abszolút nem érdekel, rühellem az egész országot úgy ahogyan van... Na, de vissza az eredeti témához, szóval kiültem netezni, amikor is megtalált a „főnöknő”, kérte menjek vele, mutatni szeretne valamit, mert holnap (vagyis amikor én dolgozom) ő nem dolgozik. Gyanútlanul követtem, ekkor még csillogott is a szemem (mondjuk később is, csak akkor már más miatt) majd közölte, hogy tegnap az emeletem folyosóján hagytam a porszívót és a takarítópakkot (nemigaz, megkérdeztem egy kollégát, és ő sem látta ott miután én aznapra letettem a lantot) majd egy pókra mutatott kicsit távolabb a plafonon, hogy ez így biza nem jó. Rövidre zárva, persze, igaza van hogy nem jó, de bakter minden nap több száz pók kel életre ebben a hotelben.  Szóval, ez volt az ami szíven baszott, és amúgy gondoltam írok egy kicsit arról, mennyire nem az Óperenciás tengeren túl ez itt, de leírva valahogy elveszti az egész a súlyát, és nevetségesen hat – így nem teszem. Tényleg egy napot el kellene itt töltenie annak aki kíváncsi rá, mi van itt, és akkor értené miről beszélek. Téma off. Ellenben túl vagyok az első szarosomon. Egyetlennek már ecseteltem, otthon biztos elnyomásban él (természetesen férfi volt) és az is meg van szabva milyen ívben pisilhet, hány percet olvashat a budin, és este hány perc alatt juttassa el az asszonyt oda ahova el kell juttatnia. Gondolom úgy volt vele a szentem (egyedül volt a szobában) akkor itt most megmutatja a szarnak ki a főnök. Ha közönséges akarok lenni ezt mondom: menjen a büdös picsába;  ha nem: hülye buzi – lehet választani kinek melyik tetszik. (Amúgy az ilyen igénytelen állatokat sohasem fogom megérteni – ha mi elutazunk valahova pihenni, mielőtt elhagyjuk a szobát én azt is puccbavágom, nemhogy szarosan hagyjam ott a vécét).   Aztán, a szállásomról kicsit. Anno mikor főnökbácsi beköltöztetett, megnyugtatott - majd jönnek a többiek is „jövőhéttől”. Talán másnap jött Matthias, de igazából nem volt tobzódás, pont izéltem is magamban olyan az egész mint egy kísértetház. Viszont egyedüli használati jogom volt a fürdőszobára. Majd nem tudom mi történt (valószínűleg kicsit nem figyeltem oda) és szinte tele az egész kecó, megszűnt a jólét. Biztos van olyan aki élvezné. Biztosan én is, ha nem utálnám az embereket.  Egyébként levontam egy-két beszélgetésből azt a tanulságot, hogy ezeknek olyan ez a nyári/téli szezonmunka, mint az Amerikai pitében (ha jól emlékszem; ha nem - bocsi, egyszer láttam az a sz@rt) a nyári zenetábor. Hát gratulálok. A héten valamit dumálgattunk a főnöknővel a melóról, mire közölte velem hogy bizonyos dolgok majd alakulnak, van amit még ő sem tud, de úgyis mindegy, hiszen egész szezon alatt itt leszek. Nos, erre mit lehet mondani… Bólogattam bőszen, persze, majd alakulnak a dolog, én is alakulok mint púpos gyerek a prés alatt- közben pedig átkoztam magam, kellett ez nekem? Csodálom hogy a 31. napon itt vagyok, nem is ismerek magamra…:) A CSAJAIMNAK pedig itt is kellemes nyaralást, jó időt, sok napsütést kívánok, lehetőleg senki ne fulladjon bele a tengerbe:) Puszik!

Hm,

ez a bejegyzés olyan, mint a nem tervezett gyerek:)

Igazából, kisebb sztorik vannak, legfőképpen az, hogy ma túl gyors voltam, és munkaidő előtt végeztem, így hazaküldtek (de mielőtt nagyon sajnálni kezdtek, ezt a másfél órát természetesen le kell majd dolgoznom).

A reggeli ébredésem átcsúszott fél hat magasságára, azonban holnaptól ez sem lesz elég, ugyanis vasárnapig fél tíztől-fél hétig dolgozom, és szerintem utána is megnyerem az összes ilyen beosztást... Ami alapjában véve nem is lenne rossz, de mi a tökömet csináljak ennyi idővel... oké, tornázom, de azt a kilences beosztás mellett is, és így is marad egy csomó időm - tornázzak többet? :D

Igen Kicsi:) - például eljárhatnék reggel futni, viszont ez még kicsit várat magára, lévén egész nap a futócipőmben vagyok (mert ugye nem kell ááááám semmi extra cuccot hozni munkaruhának, mindent adnak..) így estére örülök ha lerúghatom magamról:).

Két napja nem esik, így a meztelencsiga-állomány megcsappant, de nem fogjátok megúszni, egy egész minigalériát csinálok róluk).

Valószínűleg előző életemben ő lehettem

mert reggel munkába jövet állandóan lefagyok a hegyeimnél - igen, már csak így hívom őket:):)

Amúgy fincsi három nap következik, lesz benne egy pénteki piknik banda  (akik mindenképpen piknikelni akarnak, és ha esne, akkor műfüvet raknak az étterembe nekik, és ott fognak piknikelni... nc), egy szombati esküvő illetve egy vasárnap majd kétszázas parti...
Hah, viszont a múltheti esküvő tortából mentettem két marcipánt, nem tudom mi van velem, biztosan öregszem, de rákaptam a marcipánra. Félreértés ne essék, kis mennyiségben csak:)

Nem tudom jövőhéten mikorra esik a szabadnapom, de a frisch és ropogosch következő kiadása biztosan aznap jelenik majd meg:)

+1

22 nap.

Ennyi ideig tartott, hogy a szabadnapomon végre elérjék - sírjak.
Ez egy kis spoiler volt a jövőheti bejegyzésből ....

Az elmúlt hét tartalmából

Szereplők:

Vera – alias kisbuddha, bosnyák

Danko – a mosogatófiú, bosnyák

Nicole – recicsaj, osztrák

Bár csak öt napot dolgoztam, valaki adhatna egy S&W-t hogy agyonlőjjek vele pár minden embert.

Kezdjük azzal, hogy három- illetve ötéves terveket dolgoztam ki az ittlétre;  a hároméves mindig a következő két heti beosztás túlélését jelenti , az ötéves terv pedig a „júniusban kitartok” elképzelést foglalja magába. Igaz, némi logikai bukfenc van benne, mert mindig visszatérek a hároméves tervhez, de lévén rólam van szó, ezért senkit nem érhet meglepetés:). Sajnos a tervbe befigyelt a tízéves is… a Röfi kártyám csak júliusban lesz kész (persze, kaptam másnap egy kártyát, amin szerepel ez összes olyan adat, ami a fizum utalásához kell – juhééé – dehátazértmármégis basszameg… ) 

Azt hiszem, erről még nem sztoriztam – vannak akik a hotelben laknak (mármint ott kialakított munkásszállós-szobákban) tehát nekik nincs napi kilométer, feleannyira is néznek csak ki jól, mint én. Kicsit puffogtam magamban, persze, jó lesz a magyar lánynak a hegyen – viszont a minap kisbuddha a változatosság kedvéért a saját lakrészüket takaríttatta velem, meg néhány ott található  - nem lakott szobát (az most már biztos, ha ott kapok szállást, már otthon lennék-franc). Mivel bosnyákok, valószínűleg megfelel nekik... és azt is kipróbáltam, ha nem mosok fel úgy, ahogy én felmosni szoktam mit mond – és lássanak csodát, az is „sehr gut Anita, sehr gut” volt. Így rájöttem, igazából bármit csinálhatok az sehr gut amíg megcsinálom helyette.:D

Végre mindenki elégedetten dőlhet hátra, kisbuddha is láttamozta a pasimat, - megnyugodhatott a lelkem, és amekkora pofátlan volt, még nézegette is a képeket a telómon, totál kikészült micsoda csokrokat kapok (én pedig attól hogy nem elég gyakran;)). Így most már remélem, tényleg nulla alá csökken Dankoval való összeboronálási kísérletek száma. Jah, a legszebb közölték velem, hogy a barátom majd talál másik lányt otthon, mire közöltem velük hogy jön hónap végén… voltak ám nagyecsedi fekete kerek szemek:)

 

Köszönöm a névnapi köszöntéseket - jólesett, hogy néhány embernek eszébe jutottam;) 

Ajándékot is kaptam magamtól: 

0,39 Euroért boldog névnapot nekem, és a szemfülesek a kép jobb alsó sarkában kiszúrhatják a mittoménminekhíjjákot’ szóval azt a melegítőt ami egész éjjel megy  hogy ne fagyjak rommá a szobában, mert fűtés az nincs. Amivel az a baj, mint kb. a fürdőben a vízzel, egy idő után kb. 70 fokosra fő az agyam (igen, mindezt képes vagyok alvás közben realizálni) ekkor pedig fel kell ébrednem (érted), és lekapcsolni. Aztán persze arra ébredek hogy fázom, így kezdődik az egész elölről – arról a nem elhanyangolható tényről nem is szólva, hogy a zúgásától mindig azt hiszem, szakad az eső. Ha pedig nem megy egyfolytában, akkor arra ébredek fel mindig amikor ki és bekapcsol – de lehet ám, a kettő közül csak az egyikre:)

Szombaton megvolt az első esküvős napom, háát, hülyét kaptam.. Töröljem szárazra a kerti bútorokat – nabaz… plusz a létrán produkáltam magam, lámpásokat kellett kötnöm (szalaggal…) a ponyva feszítősodronyához. Élmény volt, különösen a lábaim élvezték a dolgot, amik továbbra is nagyon fájnak, de már nem annyira mint az első héten. Egyébként őrület… most már tudom miért én kaptam meg a recepció és a bár takarítását. Mostantól minden hétvégén esküvő van, így cirkusz is! - én mint akrobata lépek fel minden hétvégén, úgy számolom.

Tudjátok mi a jó abban, ha az ember hét napból hatot dolgozik, és az egy pihenőnapja nem hétvégére esik? Elmondom. Jó esély van arra, hogy kifogjon egy olyan napot amikor süt a nap- vagy legalábbis nem esik az eső. Itt múlthéten végig szakadt, hideg is volt (ma viszont nem esik, és néha még a nap is előbújik a felhők mögül)  – erről jut eszembe, olyan gusztustalan és sok meztelencsiga van hogy a hajam égnek áll, fogok is fotózni nektek párat:) Meglepetés is ért, mostam fel a recepción, fordultam egyet, erre egy négy-öt centis példánnyal találtam szembe magam, fel is sikítottam (fééélelmetesek ezek a dögök) még egy vendég is odajött, mi történhetett. Szerencsére Nicole-tól tudtam kérni egy papírlapot, és nem kézzel kellett megfognom (mert itt az is elvárnák az embertől – majd írok egy durva bejegyzést, ahol nem vagyok ilyen vidám hangvételű).