Útelágazódáshoz érkeztünk - a sorok között...

Nos, miután az elmúlt nyolc napot végigdolgoztam, elégedetten dőlök hátra és írom a kis blogomat a pihenőnapomon. Azt csak halkan jegyzem meg, olyan vagyok mint akit agyonvertek… Így a ledolgozott munkanapokkal egyenes arányban csökkent a tornázási hajlandóságom.   Kezdjük a rossz hírrel – tehát a múltheti pihenőnapom… Szóval, az úgy volt, gondoltam lemegyek reggelizni, és ezt követően végzek egy kis kutatást a neten. Ez utóbbi kutatás azonban okafogyottá vált, így benéztem a konyhára, ahol persze már morzsák sem voltak az asztalon (ez kb. reggel nyolckor de sebaj, rámfér a koplalás) így ha már cipeltem a gépet, gondoltam nézzük meg mik a hírek otthon. Megmondom őszintén egyébként abszolút nem érdekel, rühellem az egész országot úgy ahogyan van... Na, de vissza az eredeti témához, szóval kiültem netezni, amikor is megtalált a „főnöknő”, kérte menjek vele, mutatni szeretne valamit, mert holnap (vagyis amikor én dolgozom) ő nem dolgozik. Gyanútlanul követtem, ekkor még csillogott is a szemem (mondjuk később is, csak akkor már más miatt) majd közölte, hogy tegnap az emeletem folyosóján hagytam a porszívót és a takarítópakkot (nemigaz, megkérdeztem egy kollégát, és ő sem látta ott miután én aznapra letettem a lantot) majd egy pókra mutatott kicsit távolabb a plafonon, hogy ez így biza nem jó. Rövidre zárva, persze, igaza van hogy nem jó, de bakter minden nap több száz pók kel életre ebben a hotelben.  Szóval, ez volt az ami szíven baszott, és amúgy gondoltam írok egy kicsit arról, mennyire nem az Óperenciás tengeren túl ez itt, de leírva valahogy elveszti az egész a súlyát, és nevetségesen hat – így nem teszem. Tényleg egy napot el kellene itt töltenie annak aki kíváncsi rá, mi van itt, és akkor értené miről beszélek. Téma off. Ellenben túl vagyok az első szarosomon. Egyetlennek már ecseteltem, otthon biztos elnyomásban él (természetesen férfi volt) és az is meg van szabva milyen ívben pisilhet, hány percet olvashat a budin, és este hány perc alatt juttassa el az asszonyt oda ahova el kell juttatnia. Gondolom úgy volt vele a szentem (egyedül volt a szobában) akkor itt most megmutatja a szarnak ki a főnök. Ha közönséges akarok lenni ezt mondom: menjen a büdös picsába;  ha nem: hülye buzi – lehet választani kinek melyik tetszik. (Amúgy az ilyen igénytelen állatokat sohasem fogom megérteni – ha mi elutazunk valahova pihenni, mielőtt elhagyjuk a szobát én azt is puccbavágom, nemhogy szarosan hagyjam ott a vécét).   Aztán, a szállásomról kicsit. Anno mikor főnökbácsi beköltöztetett, megnyugtatott - majd jönnek a többiek is „jövőhéttől”. Talán másnap jött Matthias, de igazából nem volt tobzódás, pont izéltem is magamban olyan az egész mint egy kísértetház. Viszont egyedüli használati jogom volt a fürdőszobára. Majd nem tudom mi történt (valószínűleg kicsit nem figyeltem oda) és szinte tele az egész kecó, megszűnt a jólét. Biztos van olyan aki élvezné. Biztosan én is, ha nem utálnám az embereket.  Egyébként levontam egy-két beszélgetésből azt a tanulságot, hogy ezeknek olyan ez a nyári/téli szezonmunka, mint az Amerikai pitében (ha jól emlékszem; ha nem - bocsi, egyszer láttam az a sz@rt) a nyári zenetábor. Hát gratulálok. A héten valamit dumálgattunk a főnöknővel a melóról, mire közölte velem hogy bizonyos dolgok majd alakulnak, van amit még ő sem tud, de úgyis mindegy, hiszen egész szezon alatt itt leszek. Nos, erre mit lehet mondani… Bólogattam bőszen, persze, majd alakulnak a dolog, én is alakulok mint púpos gyerek a prés alatt- közben pedig átkoztam magam, kellett ez nekem? Csodálom hogy a 31. napon itt vagyok, nem is ismerek magamra…:) A CSAJAIMNAK pedig itt is kellemes nyaralást, jó időt, sok napsütést kívánok, lehetőleg senki ne fulladjon bele a tengerbe:) Puszik!